Reggel kihajtottam a könyvmegállóhoz. Inkább csak vittem, mint hoztam. Értékes könyv egyáltalán nem akadt. Mise után kocsival lemenetem a Duna-partra. Keveset sétálgatni, ha lehet fotózni. Keveset sétálgattam, s mert lehetett, fotóztam. Itthon új albumot nyitottam, mert a régiben már túlságosan sok kép leledzik. Az új album értelemszerűen a 2013.3 nevet kapta.
Nyitóképnek egy pad fotója kínálkozott. A témát Szőnyi István festménye, a Fehér pad című szerettette meg velem (miként a vonatok fényképezését is). Pad sokféle van. Közös bennük, hogy egyszerre több embernek kínálnak pihenést. Nem zavar, ha üres padot fotózok.
Elképzelem, hogy öregek népesítik be, akik évszázadok óta kiülnek a kispadra eligazítani a világ sorsát.
Elképzelem, hogy szerelmes pár bújik össze a padon, s feledkezik meg a világról, mert teljes mivoltukkal egymást keresik.
Elképzelem, hogy fáradt turisták pihennek meg a padon, hogy elfogyasszák elemózsiájukat.
Elképzelem, hogy kocogók pihennek meg a padon, s beszélik meg, hogy hány lépést milyen tempóban érdemes megtenni.
Elképzelem, hogy az éjszakát kóborlással töltő csöves nyúlik el a padon, idézvén Buga Jakab nótáját: „Kivetem hasamat a jó verőfénynek.
Csak ugy dohányozom, mikor megéhezek,
Több szegény legénnyel én is eltengődek.”
Ha a híd azért szimpatikus, mert összeköt, a pad azért, mert összehoz három-négy embert.
2013.08.23. 11:38 emmausz
Padok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr75472454
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek