Népieseket gyökerei a zsánerképekhez kötik, amelyekkel oly sok népdal is indul. Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele… vagy Tavaszi szél vizet áraszt…, vagy A búzának meg kell érni, ha mindennap meleg éri… A dalszerző ezekből bontja ki mondanivalóit, melyek nagyságrenddel fontosabbak a számára, de amelyeknek valamiféleképpen közük van ezekhez a mindennapi életből vett általános képekhez.
Az urbánus – és akaratom ellenére ide kell sorolnom magamat is, annál fogva, hogy vidéken sose éltem, legfeljebb nyaraltam – máshonnan indít.
Ma reggel például a következő üzeneteket kaptuk az interneten, illetve mobilról:
– egyik ismerősünknek két nap múlva születésnapja lesz, lécci, köszöntsd fel,
– ma van Ágoston nap. Meg ne feledkezzünk Gosti meggratulálásáról,
– a meteorológiai szolgálat viharveszélyt jelez Bp. térségére. Lehet hatalmas esőzés, szélvihar, villámlással mennydörgéssel, s jégeső sem kizárt.
Ezekhez társul rendszeresen reggeli tájékozódásom: Ki mit írt, vagy nem írt, blogjára, fb-jára. Kommentet, hozzászólást küldött-e? Ezeket összefoglalóan „felhozatalnak” nevezem. Gyakran állapítom meg, hogy lustálkodnak az emberek, máskor pedig felvillanyoz egy-egy gondolatébresztő megjegyzés, hír, megosztás stb. Ez az én zsánerképem, melyeket a magam tapasztalatain átszürcsölve olykor magvas poszt születik, olykor pedig hamvába holt a dolog, és mint ilyen használhatatlan az indításhoz.
Ma nem panaszkodhatom, lásd az előzőeket, sőt kiegészíthetem még néhány olyan mozzanattal, melyek nem jellemzik szokott hétköznapjaimat. Ez abból fakad, hogy sok kisgyerek csinál dinamikus rendet lakóterünkben. Jó okuk van rá, csakugyan lóg a zivatar lába. A legkülönfélébb helyeken találok igen meglepő kacatokat, másutt pedig nem találok valamit, aminek pedig fix helye szokott lenni. Igyekszem gyorsan hozzátenni, hogy ez csupán tényközlés és nem panasz. Ahogy mondják: „benne van a pakliban”. Örülök, hogy itt vannak lemenőim, olykor többen, olykor kevesebben. Általuk is élet költözik a lakásba.  
„Ha megunom magamat”, kicsit rendezem a padlót egyenletesen ellepő fa- és műanyagépítőket, s megpróbálom egy helyre terelni őket a balesetveszély csökkentésére.
Unokáink nagyon aranyosak.          
Angi az imént próbálta a kb. tíz cm-es játék hintaszéket maga alá passzírozni, persze nem sikerült neki. Közben Zs. elmesélte, hogy mit asszociált Blansi (óvodás) a Miért hazudnak a férfiak és miért sírnak a nők? című könyvhöz. Azt mondta, hogy „a férfiak hazugsággal akarják kivédeni azt, amit a nők ki akarnak sírni tőlük maguknak.”
Ugye, nem semmi?