Egy ferences, aki komolyan vette szegénységi fogadalmát. D-nél olvasom: „A holt atyát kiterítették, majd elbúcsúztatták szerzetestársai. Aztán levitték a kolostor kriptájába és eltemették. Utána fölmentek cellájába, rendet csinálni. Fiókjai üresek voltak.”
* * *
Tegnap esett. Nem állítom, hogy a sok csapadék folytán helyrejött a rét kiaszott füve, de azt igen, hogy friss zöld foltok kezdtek megjelenni és egyre összébb zsugorították a holt sárga zörgő perjeféléket. Kicsit a sivatagi show jelenete elevenedett meg szemünk előtt. Ahol azelőtt csak kórók voltak, most pillanatok alatt megrázta magát a kikelésre váró, még élő gyep és egyéb fajok, pl. a kutyatej és a katáng, és seperc alatt feltámadtak. Jó volt nézni tápászkodásukat.
Amikor még többet mozogtam, a réten áthaladva arra lettem figyelmes, hogy bár a fű kiszáradt, és még sok más növény is, nem vált teljesen parlaggá a terep. Olyan – számomra ismeretlen – pozsgásak indultak növekedésnek, amelyek normál körülmények között nem mutatkoznak, mert az erősebb fajok elnyomják őket.
Hihetetlen a növényvilág fajgazdagsága, és nyugatiak elmondása szerint hazánkban sokkal gazdagabb a flóra, mint a régóta eliparosodott és fejlett mezőgazdasággal operáló Nyugaton.
Amit Ady fitymálva dudvának és muharnak titulált, az valójában a természet sokoldalú szépségét reprezentálja, olyan fajokat, melyek nem estek áldozatául az emberi beavatkozásnak.