Mickey webnaplója

Nyár elején indul az ó-ió-ció… stb. vakáció. Nyár végén nincs visszaszámlálás. Mindenesetre a levegőben lóg a téma, visszaszámlálás nélkül is. Én azért megpróbálkoztam egyfélével tegnap. Gostival gyalogoltunk hazafelé a „játszó”-ról. Mondom neki: Most péntek van és délután. Úgy érezheted magadat, mint bármelyik hét végén. Vége a tanításnak, ledobhatod a táskádat, de csak átmenetileg. Holnap szombat. Szombaton nincs semmi. Vasárnap pedig nálatok a piaristáknál évnyitó szentmise: Veni, Sancte (Spiritus). A Lélek segítségül hívása, hogy adjon erőt a kitartó munkához, az erőfeszítésekhez, hogy az értékeket egy életre magatokba szedjétek, azért hogy később szolgálatára lehessetek a családotoknak, s mindenkinek, akikkel együtt éltek. Példálództam apjával, (tanár) s annak öccsével (mérnök), hogy lám, amit az iskolában összegyűjtöttek, most az életben alkalmazzák, miközben megélhetésük biztosítva van.
Bevillan egy kép, a Leuveni Egyetemen több mint száz magyar diák szerzett magának diplomát. Már első olvasatakor is zavart ez a megfogalmazás. Mert valóban maguknak szerezték a végzettséget? Mit érnének vele, ha csupán agyuk csiszolását jelentené a megszerzett tudás? Kinek használna? Kérdés, hogy lehet-e egy diplomát magunknak szerezni? Mit ér a tudás befektetés nélkül. Mit ér, ha csupán saját intelligenciánkat köszörüljük élesre egy adott szaktudományban való eligazodással?
Cui prodest?
Mit érnek parlagon hagyott talentumaink?       
Még szerencse, hogy az emberek egy-egy sajátos komplexet alkotnak. Tapasztalati, örökölt, megszerzett és szülők által átadott komplexet. Vannak ebben tudományok, praktikus eljárásmódok, készségek, hajlamok, bölcsességek, a gyakorlati életben való eligazodást segítő csomagok, begyakorolt mozdulatok, technológiák, drillek, melyek előhúzhatók adott esetben.
Ezek egyik fontos szegmense az iskola. Nagy kincs annak, aki jól hasznosítja azokat az értékeket, jártasságokat, melyeket ezek kínálnak. Már ha kínálnak.
Visszatekintve felnőttkorom megoldandó problémáira, azt mondhatom, hogy alkalmassá tettek a gátak átugrására.
Hogy olykor levertem a lécet?  
Ki nem veri le olykor.
Nos, holnap csakugyan évkezdő mise.
Hétfőn pedig, mint ha sose lett volna szünidő. Órabeosztások, feladatok, ismerkedés a nyomdaszagú könyvekkel stb.
De nem nekem. Már nem. Soha többé. 
Viszont így nyárutón, kezdődik az indiánnyár, a mi vakációnk, a mi nyarunk.
„Indiánoké”. ...OKÉ?