Mickey webnaplója

Öt perc szóelemzés
A mai evangéliumi szakasz arról szól, hogy Jézus egyszer lement Kafarnaumba. Felmerülhet és jobba, a kérdés, csakugyan lefelé megy-e, vagy nem? Mivel Kafarnaum a Genezáret-tó partján fekszik, akárhonnan indult nagy valószínűséggel csakugyan lement. Az emmauszi tanítványok is lementek Jeruzsálemből Emmauszba. Nem tehettek mást, mert „Jeruzsálem »hegyre épült város«” volt. Onnan csak lefelé vezetett út. Az ószövetségi zsidóknál, de általában is keresték a hegyeket az emberek, mert a hegy menedéket nyújtott nekik. Pl. azzal, hogy nem lehetett eltagadni, ha megtámadta a hegy lakóit az ellenség. Jól látszott, érkezik-e több-kevesebb katonaság ellenséges szándékkal. A hegyeken várak épültek, fellegvárak, citadellák, akropoliszok, visegrádok, lám a különféle népek erre utaló fogalmai mind élnek mindmáig. Egyebekben kultuszhelyek voltak a hegyek. A zsidók jeruzsálemi hegye a Sionon épült, a szamaritánusoké pedig a Gerazim hegy-tetejére. Ha tehát „felmentek a templomba” a zsidók a sátoros ünnepekre vagy Jeruzsálembe, nem is tehettek mást, hiszen magaslatokra épültek a városaik, templomaik.
Ma ez nagyon nem így van. A város(központok) kereskedelmi utak találkozásánál, folyók gázlói közelében épültek. A hegyek szerepe leértékelődött a feljutás nehézségei miatt, bár újabban létezik egy ellentétes tendencia is: a jó levegő, a szép kilátás vonzza az embereket a hegyekre. Jót mulattam rajta: felmentem a Hármashatár-hegyre, és a szép kilátás a pocsék panel-méhkasra esik onnan. Tőlünk panellakóktól viszont szép kilátás esik a hegyekre. Ki tud itt igazságot tenni?
Mielőtt végeznék a hegyekkel és a laposságokkal, az értelmező szótár segítségét veszem igénybe, hogy megerősítsen abban, amit mindig is gondoltam. A felmegy ige első jelentése: Magasabban levő vagy valamely központi helyre megy. Aki felmegy a miniszterhez, az a főhöz megy, a központba megy, ahol az ügyeket intézik, szolgálják. (Igen, szolgálják, a latin miniszter szó magyarul szolgát jelent. Vö. ministráns.)
Ide tartozik értelemszerűen még a „vidék” fogalma is. A tárgyilagosság megköveteli, hogy ez ügyben is tisztán lássunk „sine ira et studio”. Az értelmező szótár azt írja, hogy a vidék valamely szempontból egységes földrajzi területet jelent, valamihez közel eső területet (környék), az országnak a fővároson kívüli részét, Nem a fővárosból tekintve az adott város tágabb környékét, falvakat, az ott élő lakosságot. A fővároshoz képest vidék minden település, a városokhoz képest a falvak, a falvakhoz képest a tanyák, a tanyákhoz képest a nemtudommi. Talán nincs is tovább.   
„Az Isten hát a mögött”. Egyszer Tücsivel egy kitelepülésen vettünk részt, hogy ponyváról áruljuk a kiadó könyveit. Én úgy szoktam mondani, hogy „lementünk a térképről”. Ő meg úgy mondta mobilba, hogy „itt vagyunk az Isten háta mögött”. Egy helyi szervező ezen úgy megsértődött, hogy kiiratkozott a kiadó klubjából. Értettem érzékenységét, mert neki egy egyházmegyei találkozó részeként az az árusításra kijelölt hely a pusztában, ahol csak föld volt, a világ közepét jelentette, hiszen azon a tájon élte életét, minden élménye oda kötötte. Nem így éreztük mi, akik alig találtuk meg az eldugott, jellegtelen térséget, s így valóban az „Isten háta mögött” érezhettük magunkat. A szólások könyve megerősít benne. Ezt írja: Nagyon eldugott, távoli, félreeső helyet jelöl. És mi akkor és ott csakugyan eldugott (alig találtunk rá), távoli (30 km-t tettünk meg Bp.-ről), félreeső (a falun kívüli) helyen jártunk. Csak nem kellett volna érzelmeket a kifejezés értelme elé helyezni.
Még egyet. Ugye a föl-, fő, fel-, fej szógyök ugyanazt sugallja. A fej, a fő, a kútfő, a főváros és a fejhez irányuló mozgás a fel-, felfelé képzettel társul. Hiszen közönséges tapasztalat, hogy a talpán álló ember feje van fenn. Amikor tehát egy központba indulok, akkor, ha tetszik, ha nem a fejhez, a főhöz indulok. Ez lehet szimpatikus vagy antipatikus, de a Kádár-titkárság annak idején éppúgy fejnek, főnek számított, mint ma pl. a kormányablak.