Mickey webnaplója

Ma Szent Kornél és Ciprián napja van. Mindketten a 3. század vértanúi. Kornél az én második keresztnevem és a Kornél nevet választottam bérmanévként is, ösztönösen, hiszen választott bérmaapám keresztneve is ez volt. Mégis azt kell mondanom, hogy erről a vértanú pápáról semmit se tudtam, ha valamiféle elképzelésem volt a névről, az inkább a pogányságából megtért Kornéliusz nevéhez fűződik, akit Szent Péter az égiek unszolására és álmában megmutatkozó jelképek igazának belátása indított arra, hogy megkeresztelje ezt a Cezáreában szolgáló itáliai századost háznépével együtt.  A részletek megtalálhatók az Újszövetségben, ott is az Apostolok cselekedeteiben.
Bérmaapám már elhunyt. Nincs kanonizálva, mint a pápa és Ciprián püspök, mégis a szentek közé sorolom. Munkája mellett teológiát végzett és iskolában hittanra tanította a gyerekeket. Bátrabb volt nálam.  Még megjegyzem, hogy lány követte példáját: szintén hitoktató.  Mosolygós portréját látom a helyi plébánia honlapján. Bár magam nem vettem részt a hitoktatásban, kint élő lányom igen. Az ő érdemei reményem szerint valamicskét segítenek abban a végső elszámoláskor, hogy jól sikerüljön életem megítélése.   Mert ha nem, akkor marad Jean Guitton francia teológus esete, aki megálmodta, mi vár rá halála után. Felment szent Péterhez, aki megkérdezte tőle:
– Kicsoda Ön?
– Jean Guitton filozófus vagyok, aki kb. 300 könyvet írt, nagyhatású előadásokat tartott a hitről, cikkei száma kb. ezerre tehető, és …
– Ne is folytassa, nem ismerünk ilyen embert.
Nagy zuhanás követi ezeket a szavakat. De ő nem hagyja, hátha nem értették meg: újra próbálkozik. Bekopog a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter s megkérdi:
– Kicsoda Ön?
– Jean Guitton, a hit őrzője, hatásos előadások szónoka, több száz könyv és tanulmány írója a hit védelmében…
– Nem ismerjük!
Zuhanás.
Még egyszer megismétlődik a bemutatkozás újabb zuhanással.
De Guitton csak nem nyugszik bele. Újra kopogtat a mennyek kapuján, de most már sokkal alázatosabban.
– Ki az?  – kérdezi Szent Péter.
– Jean Guitton, bűnös ember.
– Jól ismerünk téged. Jöjj be, drága barátunk, az irgalmasan szerető Isten már régóta vár Rád.
(Emlékezetből idézem, a lényegét tekintve helyesen.)