Ha tankolni kell, nem sokat habozok, s megyek a kúthoz annyit fizetni, amennyibe éppen akkor kerül a tanknyi benzin. Ma litere 407 ft volt és csaknem 41 l-t tankoltam. De a fényképezőgépbe felújított akkut veszek, s érte megyek a boltba, hogy a 690 ft-os kiszállítási díjat megspóroljam. Érted ezt? Én alig. Akkuért BKK-val mentem, mert az nekem ingyen van. Igaz másfél órát tartott oda-vissza.
Odafelé felszállt három ellenőr a buszra, s az előttem traccsoló nőt megbírságolta. A nő ugyanúgy felmutatta személyijét, mint én, csak nem múlt el 65.
Visszafelé megnéztem a HÉVen: a pótdíj ez idő szerint 16 000 Ft. Elég rendes összeg. (A nő szeme se rebbent a buszon, amikor kezébe nyomták a csekket. Megköszönte és kész.
A METRÓ-alagútban két kéregetőbe ütköztem. Már nincs előttem hitelük. Isten bocsássa meg nekem. A kezembe nyomtak egy METROPOL újságot. Újabban ritkán olvasok ilyet. Karafiáth Orsolya tudatja cikkében, hogy ma is vannak szatírok, akik beteges emberek s féljenek tőlük a nők. Nem vitatkozom vele. Kétféle helyen kell félni. Ahol rengetegen vannak, mert közöttük akárki őrült lehet, aki életveszélybe sodorja áldozatát, esetleg meg is öli, valamint kieső forgalom nélküli helyeken, mert gyanúsan nincs senki, aki védelmet nyújthatna egy őrülttel szemben, aki bármiféle rejtekhelyről felbukkanhat.
Viszont Tarics Sándor ma 100 éves – szemben velem, aki holnap csak 67 leszek.
A Taricsról szóló cikk alcíme: „Nem ismerem a hosszú élet titkát.” Elképzelem, hogy nem ismeri ő, a sportember, aki 1936-ban a berlini olimpián vízilabdásként aranyérmet szerzett. Nem ismeri ő, aki 65 éve kivándorolt, és azóta San Francisco mellett él, a helyi teniszklub egyik alapítójaként. Én ismerem ezt a titkot: Az előzőek segítették hozzá egy ilyen tisztes kor elérésében. De amit róla akarok mondani, az a néhány humoros sor, mellyel a vele készült interjút zárja.
Kérdés: Mit tervez a következő száz évre?
Válasz: Ennyire azért nem rohan előre az ember ebben a korban. Reggelente, amikor felkelek, megnézem az újságot, nem szerepelek-e a halálozási rovatban. Ha nem találom a nevemet, munkához látok. Meg nem oldott matematikai problémákkal foglalkozom.
Sok sikert kívánok neki a megoldásokhoz. Elárulom még, hogy mérnökként ő vezette azt a csapatot, amely világhírre tett szert a földrengésbiztos épületek tervezésében.
Gratula!
2013.09.23. 11:48 emmausz
A reggeli rövidek folytatása
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr125529553
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek