Mickey webnaplója

Moldova elbeszélésében egymás mellé kerül két hóhányó, s lapátolják a havat éjszakai műszakban. Időnként mondanak valamit. Időnként hallgatnak. Időnként egyikük ír valamit elfordulva egy cetlire, időnként a másikuk. Utóbb kiderül: mindketten írók, s jöttek témát vadászni a nép egyszerű fiai-lányai közé.
Olykor rajtakapom magamat, hogy mintha ezért indulnék fotózni. Hátha történik valami, amiről fotó készül, utóbb írás is akár. Ma a praktikum így kívánta. Délre rendeltek be az ügyfélirodába, hogy orvosilag alátámasztott alkalmasságomat gépbe vigyék, tőlem a sarcot lehúzzák, fotót készítsenek öreg fejemről, s ideiglenes papírt adjanak, arról, hogy változatlanul vezethetem saját autómat (másét is), amíg az újabb 3 évre szóló engedély el nem készül. Szűk hónap múlva majd újra mehetek. Érdekelne, hány ország szórakozik ezzel, s hány hiszi el a sofőrről, hogy ha 30 évet vezetett, s nem okozott karambolt, lehet, hogy ma is tud még vezetni. A dolog életfogytos. Az én koromban három évenként ismétlés. Mint aki megbukott. Tehát egy órával hamarabb elindultam. A közelben parkoltam, s tettem egy sétát az ismerős helyeken. Készült csakugyan néhány kép.
Hazajőve két fotópályázattal találtam magam szemközt. Az egyik, korhatár nélküli, témája: Mária-kegyhelyek bel- és külföldön. Kétféle bajom támadt vele: a képet csak vágni szabad, mást tenni vele nem. Én meg általában belenyúlok a képekbe, hogy azt az élményt nyújtsa, amelyet láttam, s amelyet láttatni akarok. A másik gond a díjazás. A kiírás szerint lesz I., II., II., díj, továbbá tárgyi jutalmak. Izé. Mi mennyi?
A másik pályázatról harminckét évet késtem. A korosztály-megjelölés szerint max. 35 évesek lehetnek a versenyzők. Így hát az egyéb feltételekre alig figyeltem, noha itt 60 000 Ft az első helyezett díja.     
Tegnap befejeztem egy könyvmegállóból ingyen cserélt 3 forintos olcsókönyvtári könyv olvasását. Mikszáth Kálmán két dolga szerepel benne: A beszélő köntös, és Az eladó birtok. Nagy romantikus volt a koma.
Még csak annyit: könyvjelzőképpen egy kilyukasztott BKV-jegy szolgált benne. Valaha 1 Ft-ba került.
Meddig inflálódik a forint? Ameddig milliomosok nem leszünk, mint valaha az olaszok? Az ő pénzük már-már a vicc kategóriát súrolta. Aztán kellő reformálások után rátértek az euróra. Elég sokat buktak rajta, mert minden kereskedő ceruzája rendesen fogott, és felfelé kerekedtek az árak.
Biztos, hogy kell nekünk euró? Csak ilyen meg olyan témát tartalmazható vésettel?
Az angoloknak miért nem kell? – kérdezem csendesen.