Mickey webnaplója

Reggel tájékozódás. Mi van a világban. Itt éjjel másodjára is nyári zápor, villámlás, mennydörgés.  Ahogy köll. Persze jobbára nyáron. Más semmi.
Kinyitom a gépet.
Az első információ, hogy rossz formában van, futtassam le a géphibák kijavítási programját. Futtatom.
Ott ülök én is, nehogy valami szamárságot csináljon a javítóprogram jelenlétem hiányában. Letörölt az minden hibát, sőt átállíthatott valamit, mert azóta kép van, de hang nincs.
Süket a gép kitörölték? Benne honol a süketség. Melyik gombot nyomtam meg?
Valami át van állítva vagy a masiniszta kaputt. Ezt csak nálam okosabbak képesek korrigálni. Jelenleg ilyen nincs közöttünk. Így hát várok. Várok, hogy jöjjön a hanghelyreállító szakember. Pl. a fiunk.
Péntek délután értesítettek róla, hogy a csavarozó gép akkuja elkészült, mehetek holnap érte. Igenis, kérem szépen.
Alá’ szolgája!
(az akku rabszolgája).
Délután befutott megmentőm. A gépem megmentője az én megmentőm. Valamit tényleg elállítottam, ami blokkolta a hangkártya működését. Kb. 3 percig tartott a diagnózis és a terápia befejezése. Újra szól a … mondjuk a Beatles.
Ma a földkerekséget a sok nyomoronc helyzet miatt a pápa a fatimai Szűzanya oltalmába ajánlotta. Nem Ferenc az első pápa, aki megtette. Ezért Rómába hozatta a kegyszobrot és ott imádkozott előtte a világért. Majd megáldotta a sokaságot, akik a Szent Péter téren ebből az alkalomból sereglettek össze.
Délután lementünk a rétre labdázni. Egymásnak rugdostuk. Belátom, némi malíciával a hangomban megjegyeztem, hogy méltó ellenfelei lehettünk volna a hollandoknak. Kikapni mi is tudunk. Ugye néhány napja 8:1-re leterítették nemzeti tizenegyünket. Azért nem többre, mert vége lett a meccsnek. Nem kérdés, hogy Le Mond-e? A szövetégi kapitány lemondott.   
Megint készítettem őszi képeket. Ősszel nem lőhetek rá a sarjadó vetésre, a növekvő fűre, a bimbós fákra.