Mickey webnaplója

Orbán Viktor és te. Rudas János könyve. Csak egy hibát javítok ki (merthogy írjon mindenki úgy, ahogy akar). Ezt is csak azért javítom, mert idézet. Nem requiescunt in pace, hanem Requiescant in pace!
Érdekes összevetést hoz Machiavelli és OV között. Persze ezt megtehetné bárkivel, de hát most OV a bárki.
„A Kárpát-medencébe szorult magyar nemzet a mintegy fél évszázaddal ezelőtti európai kultúra szintjén áll.” Bátor kijelentés. Megjegyzem: még azt se könnyű megmondani, hogy ha ki akarunk törni előre, akkor merre kell mennünk? A pokolba, a mennybe, előre, de hova? Egyik tanárunk rutinos túravezető volt, mégis bekavart egyszer egy bozótosba. Majd határozott mozdulatot tett: erre kitörünk. Lépett egyet, és egy veremben eltűnt. Van ilyen.
A könyv a 136. o.-on
- prejudikál. Azt írja: „A katolicizmus után is van élet.” Kétlem.       
- téved: A (kat.) pap szerinte „a Vatikán képviselője”. Szerintem nem.
              - „a ref. egyházban nincs pap, csak lelkész, aki a hitélet főszereplője”. Mit szólnak ehhez a püspökök?
              - „A Názáreti Jézus rabbi volt”. Igen. Az is, de annál végtelenül több.      
              - „OV ellenforradalmár”. A szó üres. „ellen”-forradalmár az, akit annak titulálok. (Ld. 1956.)
138. o. „A magyar hagyomány szerint a szülőknek kézcsók jár”. Hol van már ez a hagyomány!
„A hívők kezet csókolnak a szentatyának.” Ez így nem igaz. A halászgyűrűjét csókolják meg, utalva arra, hogy funkciójánál fogva Krisztus földi helytartója.
141. o. Az emberek azért teremtetnek maguknak földi messiást, mert odáig már eljutottak, hogy a felsőbb lény nem a Teremtő, az Örökkévaló, az Atya, akinek eljön majd az országa…, akinek eljöttét megjósolták a próféták: a Messiás, aki megváltja a világ bűneit.
Ez így megint nem igaz. Jelenleg a világon 1,2 milliárd ember gondolja épp ellenkezőleg: igaznak éli meg a kinyilatkoztatást. A szerzőnek lehet persze ez a véleménye, és vele még sokaknak, de nem teheti meg, hogy általánosít.
142. 143. o. Sorolja a karizmatikus emberekre jellemző negatív tulajdonságokat. Még csak nem is utal rá, hogy lehetnek pozitív adottságaik is. Pedig vannak. Használja a könyvben az alfahím kifejezést. Rendben van. A kutyák mind hülyék, mert elfogadják az alfahímet, s együttműködnek vele, mert megbíznak benne. Náluk ez bevált taktika.
A 143. oldalon írja: „hosszú távon tönkre tud tenni egy egész országot”. Szerintem is. Volt rá példa a közelmúltban akár. De volt az ellenkezőjére is. Szent István királyt elég bizarr lenne pl. közéjük sorolni, akik tönkre tették az országot. Árpád erőskezű politikája sem ártott meg az ország tekintélyének.
A szerző odáig torzít, hogy a 144. oldalon már „Felcsúti Havasok”-ról beszél. Mi tagadás, ez már érzelmi egyensúlyvesztés erős balra húzással.          
Az i-re a 145. oldalon teszi fel a pontot. Eddig kevert-kavart, végül bevallja, hogy összefoglalást nem ír, mert „a tárgyalt témák, benne az ő véleményeivel olyan bonyolultak, hogy…” Magyarán benne hagy a slamasztikában. Néhány sorral lejjebb: 22 év politikai ás társadalmi viszonyai csalódást okoztak, ... mert sok pokoli terhet raktak kis nemzetünkre”.  Majd egy költői kérdéssel zár: „Te mit tettél érte?” Az igazságosság kívánja, hogy megjegyezzem: Kérdését saját magának is felteszi.     
Én szeretném, ha nem a pokoli terhek növelése, hanem csökkentése ellen tennénk együtt.
Vannak OV-nak szimpatikus húzásai, és vannak általam megfoghatatlanok is. Pl. a stadionok építése. Adja Isten, hogy rosszul lássam ezt a kérdést. Széchenyi lóverseny-ösztönző magatartása jut eszembe. Abból se lett tömegeket vonzó sport – évszázadok alatt se.
Az egész könyvtől hátralépve egy Bródy szöveget applikálok ide: „Ha te járnál ott, ahol én jártam / Ha te látnád azt, amit én láttam / Ha te állnál ott, ahol én álltam / Nem lennél már ártatlan /
Sőt egy Szörényi-szöveggel zárom a posztot, megnyugvásul. Aki ismeri, el is dúdolhatja: / Ősz van már / Füstöt kerget szét a szél / Ősz van már /Száraz levelet küld felém / Itt ülök a szobám ablakában / És figyelem, hogy múlik az élet /Á.../ Ősz van már / Ősz van már / Ó, ősz van már / Ősz van már…/