Mickey webnaplója

Várom, hogy A ellépjen a sofőr témától, de nem.
Várom, hogy B ellépjen a blogoktól, de nem.
Várom, hogy C ellépjen a mosolytól, de nem.
Várom, hogy D ellépjen Mireille Mathieu-től, de nem.
Várom, hogy E ellépjen a költözködős témától, de nem.
Várom, hogy Én ellépjek szokott témáimtól, de nem.
Maradna (ma Radna, Marad[o]na) 1956, „közös oldalunk” témája. Az év tarka képest fest, közepén október 23-ával, a forradalommal, a szabadságharccal, a népfelkeléssel, az ellenünk viselt háborúval s a csaknem polgárháborús viszonyokkal. Maradna 56. amikor is történtek azok a  „sajnálatos események”, amelyeket a szocik „ellenforradalom”-nak tituláltak. 56 elnyomás keltette jogos lázadás volt, a szabadság éhségéből fakadó kitörési kísérlet, mely megtorlásba fulladt. Bátor szembeszegülés volt a nagy melákkal.
Meg fogom írni, amit gondolok róla, csakhogy olyan ez az ünnep (is) torzul, mint pl. egy pénzközpontú szerzetesrend, melynek a lényege veszne el, ha egyáltalán ilyen előfordulna. Nem véletlenül emlegette nekem egy jó nevű teológus, hogy egyetlen dolog veszélyezteti a rendeket, a meggazdagodás réme. Egy másik pedig „az ördög ganajának” nevezte a pénzt, ami mindent megront, mindent szétzilál. Pénz, rejtett érdekek sok mindent tönkretesz. (Vö. mefisztói alku, ill. „eladó az egész világ”.)
A forradalom magja szent ügy volt. Tisztességes törekvés az emberi méltóság helyreállítása érdekében. Aztán jött a retorzió, a hosszú hallgatás, majd az események átértékelése. Ember legyen a talpán, aki tisztán látja a világtörténelmi események (pl. szuezi válság), a status quo fenntartása, a politikai méregkeverés eszközei s a honi állapotok tarthatatlanságából kevert politikai lépéssorozatok összetevőinek eredőjét.
Persze mindenki valahonnan nézi az egykori valóságot. Én is. Szubjektív lesz emlékezésem, mert nem lehet más. Felőlem nézve ez látszott, ezek látszottak. Bennem hatalmas értékű az akkor történt szabadulási kísérlet. Másokban félelmet keltett. Lelkük rajta.
Talán van már olyan történész, aki ebben a sok ismeretlenes egyenletben eligazodik, és józanul látva, képes a helyükön kezelni a történéseket, érthetően és tárgyilagosan körvonalazni az előzményeket, a szabadítás eseményeit, a leveretés következményeit. Azt hiszem, egy ilyen munka iránt mutatkozna érdeklődés.
Mindenesetre meg fogom írni a közeljövőben – az események idején tízéves fejemmel felfogott – benyomásaimat.