FB-on találtam:
„Hiába keresnénk a cigánypecsenyét és a fűszeres cigányszószt a hannoveri menzákon, ilyen név már nem szerepel a helyi étlapokon, írja a Tagesspiegel. A helyiek szerint ugyanis egy jó szelet fokhagymás-szalonnás hús vagy a csípős-paradicsomos mártás ezen a néven maga a rasszizmus. A hannoveri szinti és roma közösségek képviselője szerint ideje lesöpörni az asztalról az ilyen megkülönböztető fogalmakat, Samantha Rose ezért a négercsókot is átnevezné.”
Kommentem
Marhaság: „Húzd rá, roma, ne gondolj a gonddal...” Ez nem Czigány (akarom mondani Roma) Gy. verse.
A fekusz sértő, a néger sértő, az afrikai nem. De majd ha az afrikai sértő lesz, kitalálnak rá napbarnítottat, s el lesz vele az emberiség egy darabig, amíg az is nem számít majd sértőnek. Ez a nyelv kihipózása mániás emberek részéről (Eh, gaz sápadt arc!). Tisztára, mint a mesében. Farkas-barkas, az is szép, róka-bóka az is szép, nyulam-bulam, jaj be rút! És megették a nyulat. Majd újra éhesek lettek...
Eddig az idézet. Most még hozzáteszem, hogy aki engem, fehér embert ezután „gaz sápadt arc”-nak kívánna nevezni, nem gondolom rasszistának. Indiánnak gondolom, akihez képest sápadt az arcom, s aki méltán gondol gaznak, hiszen életterüket sápadt arcú társaim zsugorították – nem kicsit. Utoljára akkor voltam rasszista, kb. 8 éves koromban, amikor a sötét lépcsőházban a részeg házmestert azzal cukkoltuk, hogy „jönnek a szellemek”. Be is panaszolt az ombudsmannál, esetünkben apánknál, hogy ijesztgetjük őt. Ombudsmanunk visszakérdezett: És maga csakugyan megijedt?  
* * *
Megírtam már, hogy a freeblog milyen lépésekben húzódott a nihilbe egyre óvatosabb kijelentéseket téve a jövőt illetően.
Sunyi világ a számítástechnika virtuális világa.
Titkolózások lengik körül, mint az orvosi gyakorlatot, hogy ti. mire számítson a beteg?
Diplomatikus megfogalmazásokat alkalmaz, mint a politikusok, (ha igen, akkor talán, ha talán akkor nem),
csúsztatásokkal él, mint a sajtó munkatársai.
Egy kvízjátékot rendszeresen felkerestem, mert ingyenes volt a kvízpart, nem úgy mint a keresztrejtvényújságok. Idő elteltével zökkenők jelentkeztek a működésében. Ugyan még általában lehetett játszani, de néha nem, néha nem összesítette a legjobb eredményeket, sokszor kellett újra kezdeni, de mégiscsak lehetett. A webhely megújításának békés hirdetését feltették kékséges, szépséges betűkkel honlapjukra. Szeptemberig türelmüket kérjük. Aztán: októberig szíves türelmüket kérjük. Most november van. A biztatás elhalványult. Helyette egy lakonikus szöveg maradt. „Az oldal nem elérhető. Karbantartás folyamatban. Türelmüket, megértésüket köszönjük!”
Türelmünk, megértésünk végtelen. Lehet, hogy sose fogok visszatérni a kvízpartra.
Lehet, hogy a politikailag korrekt fogalmába nem férnek bele észrevételeim, de az én fogalmaim körébe meg a politikailag korrekt fogalma nem fér bele. Ki határozza meg, hogy mi  a PC? Ami politikailag korrekt, mihez képest az. Kihez képest az? A Mammon, egy szűk politikai elit, valaki más szerint, aki jóistennek képzeli magát?
Magyartanárom két ötöst ígért annak, aki megfejti, mi a logikátlanság a „hatóságilag tilos” feliratban. Nem tudtuk. Megmondta: A hatóságilag tilos azt jelenti, hogy hatóságilag tilos, ám egyébként szabad. Ennek analógiáját követve: ami politikailag korrekt, az ugyan politikailag (kinek a politikája szerint?) korrekt, egyébként azonban nem, vagy nem biztos, hogy az.
PS: A kvízblog hosszú szenvedés után ma délre teljes szépségében tündököl. Próbáltam, s működik. Így hát a róla írt minden mondat mint olyan tárgytalan.