Mickey webnaplója

Ha felkelek, akkor össze kell szednem gondolataimat, mit milyen sorrendben intézzek el.
Ha mise után rögtön elmegyek az orvoshoz, odaadja háromhavi receptjeimet.
Ha odaadta, bemegyek a Flórián üzletközponthoz a pénz-automatához, hogy készpénzemhez jussak.
Ha készpénzt veszek ki, pénzembe kerül, ha átutalok, pénzembe kerül.
Ha a bankomnál teszem, pénzembe kerül, ha idegen bankomat-nál teszem, pénzembe kerül.   
Ha bankot váltok, pénzembe kerül.
Ha parkolóhelyet találok az üzletközpontnál, akkor tényleg felvehetem a pénzt.
Ha nem találok (ez történt), tovább megyek a rendelőhöz időpontért.
Ha kiálltam a sorom, átküldenek egy másik ablakhoz, ügyemben ott intézkednek.
Ha végeztem, készpénzt veszek fel.
Ha újfent nem találnék parkolóhelyet, pipa volnék, így buszra szállok.
Ha megemeltetném az egyszerre kivehető összeget, elég volna ritkábban vételezni.
Ha túl vagyok a pénzfelvételen, visszabuszozom a parkoló autómhoz.
Ha a helyi patikában akarom kiváltani a gyógyszerek egy részét, sorszámért is sorba kell állnom.
Ha az otthoniba megyek, ott nincs sorszám, sorban állás is csak ritkán.
Ha fiunk kártyáját igénybe veszem, engedményt kap adókedvezmény formájában.
Ha semmit se váltok ki, vizesedik a lábam.
Ha már ott járok, feladok két csekket a postán.
Ha készpénzzel fizetek, nincs ingyen, mert a bank eleve lecsapta pénzkivételkor pénzem egy részét.
Ha bankkártyával fizetek, a posta pénzt kér kártyám kezeléséért.
Ha a bankot bízom meg csekkjeim összegeinek átutalásával, szintén pénzt kér a műveletért.
Lehet, hogy Tahitiben kellene élnem Gauguin idejében?