Hogy mi áll egy emberhez közel, és mivel nehéz azonosulnia, mit fogad be könnyen és mit hárít, előre nem mondható meg. A kezembe került régi Vigilia-antológiában (Virrasztók) elmerülve érdeklődve fogtam Járdányi Pál Bartókról szóló fejtegetésébe (A spirituális Bartók). Aztán lapoztam. Zene ide, zene oda, hiába tartozik alapvetően érdeklődési körömbe a zene, valahogy nem kötött le a cikk. Járdányitól elnézést. A filozófiát viszont alapfokon se művelem, Nyíri Tamás Heideggerről szóló megemlékezése mégis magával ragadott. Ide kellene másolnom a fejtegetés egészét, ami persze nem megy, így hát igen töredékesen idézem meg M. H. gondolatait.
– „Az ember itt van, »Da Sein«, ez a lényege. Az ittlét. A ló van, de nem egzisztál. A fa van, de nem egzisztál. Isten van, de nem egzisztál.” (in: Was ist Metaphysik?) Ezen azt érti, hogy a lét látóhatárában ismerjük meg a létezőket [reflektálunk rájuk, nevükön nevezzük őket], a lét viszont a legsajátosabb egzisztenciális állapotokban, a szorongásban, a gondoskodásban, a lelkiismeretben jelenik meg. Ezek leplezik le az ember halálra irányuló létét. Mégsem vesszük komolyan „saját halálunk” lehetőségének állandó jelenlétét. Heidegger nem a létezés megszűnésére helyezi a hangsúlyt, hanem a hiteles élet tervére. … Nem enged elmerülni a mindennapokban, felülemel a nevetséges, apró-cseprő ügyeken, és megóv az átlagember illúzióitól.”
– Majd még: „Aki figyel, az hallgat. Aki hallgat, az csöndben van, aki csöndben van, az összeszedett.” – Kritikusan szól róla: „A nyilvánosság előre meghatározza, hogy mi érthető, és hogy mit kell elvetni mint érthetetlent…” (Az ő korában még nem létezett a political correctly fogalma.) Ő a nácizmusról írja (de egyáltalán nem csak azt jellemzi), hogy meggyalázza a nyelvet: világosságnak nevezi a sötétséget, igazságnak a hazugságot, ezzel tör a létezők fölötti uralomra.
– Kongeniálisak vagyunk, mert kijelenti: „A technika elterjedése, a világ racionális megszervezése azzal fenyegeti nemünket, hogy a maga teremtette civilizáció rabszolgájává tegyen, miközben a természet technikai szennyezése az élővilág létét fenyegeti.”
– „A költő [szerintem a művész] ki van téve Isten villámainak.” Váli Dezső megfogalmazásában: „a remekmű a villám fényénél megmutat valamit Isten köpönyege szegélyéből.”
– Nyíri szerint Heidegger azt fejezi ki, hogy ha majd úgy mutatkozik meg az igazság, mint a szent, akkor megszűnik az ember gyökértelensége, és nem kóborol többé idegenként a föld felett és az ég alatt.
– Még megjegyzi, hogy szerinte Heidegger volt az évszázad legnagyobb keresője.
Én meg megjegyzem, hogy az e világi létet kutatta, de a másikra volt nyitott.
2013.11.26. 14:12 emmausz
Néhány bekezdés Martin Heideggerről
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr265657766
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek