Mickey webnaplója

Szétszórt engem a napom, s én szétszóródtam nagyon. A délelőtti rutinok után mi, örökösök másodszor is kimentünk B.örsre, hogy ritkítsunk egyet az élet során felhalmozott javak között. Mindenkit kértem, hogy nagy szatyrokkal és üres csomagtartókkal érkezzen. Nagyjából így is történt. Kétféle érzés uralta a találkozást. Az egyik, hogy szívből örülünk egymásnak, s elég ritka alkalom az, hogy az ország négy égtájáról egybeseregeljünk (Van ilyen szó? Nincs? No, ezután lesz.) A másik kicsit hervasztóbb. Valaki hátrahagyott dolgait nyakon csípni, helyben selejtezni, szatyrokba csoportosítani, liftbe szállni, elcipelni, itthon újabb és tüzetesebb vizsgálatnak alávetni, hogy tényleg szükséges-e, tényleg működik-e, tényleg megszólal-e? Lejátssza-e a kazettás magnó a régi felvételeket, vagy a mágnesezés megadta magát az enyészetnek. Persze kuka van nálunk is, van minden tesónál. Azt hiszem, ezt a második kontrollt egyikünk se kerülheti el.
Mondom egyik húgomnak: Úgy érkeztem ide, s egyértelmű, hogy Ti is, hogy minden vacakunk megvan, ami életvitelünkhöz szükséges. Ha most mégis viszünk valamiket, arra egyáltalán nincs szükségünk, legfeljebb új házasoknak, fiataloknak kínáljuk tovább a menthető javakat, hogy használják a használhatókat. A fiatalokat általában nem veti fel a pénz, viszont jövedelmük, kezdő fizetésük alatta marad az átlagnak.
Durván ez történt. Már a kocsiból hazafelé telefonáltunk jobbra-balra, hogy érdekel-e valakit valami, továbbá, hogy a máltaiak hajlandók-e bútorokat vinni egy-egy általuk megvásárolt lakás berendezéséhez. Kaptunk igenlő válaszokat.
Ezzel elment a napunk. Hoztuk, vittük a dolgokat, szortíroztuk, gazdát keresve a hagyaték tárgyainak. Talán jól sikerült az elosztás. Nehéz volna megmondani, hogy az elhunyt méltóságának adóztunk-e inkább, vagy a rászorulókon való segítség dominált akciónkban. Most azt gondolom, hogy mindkettő, sőt. Egy lomtalanított lakást könnyebb értékesíteni, mint egy kacatokkal telit. Ez volt akkor a harmadik cél.
Mivel elég diffúz gondolataim adódtak, azért adtam e posztnak eleve a mindent helyettesítő szót címül: Izé.