– Az idősödő jezsuitát 1996 nyarán ismertem meg. Akkor ő 76 éves volt. Kartondobozokat hozott haza külföldről, benne szerény személyi tulajdona, ruhái könyvei stb. Mivel az első emeleten kapott szobát, nem elsietve a dolgot, de mégiscsak egyedül cipelte fel őket.
– Nem kér segítséget? – kérdeztem.
– Nem – mondta ő. – Nem hajt a tatár, s amíg bírom magamat, megteszem azt, ami tőlem telik.  Később is így járt el. Létrára föl, s kereste a kívánt szakkönyvet a könyvtárban. 1996-ban jól mozgott, eljárt tanítani. Hosszú terveket nem szőtt: Teszem a dolgom, amíg tehetem. Nagyon sűrűn emlegette: Mi lehet nekem még hátra? Két-három év? S legyintett hozzá. Ezután végigkísérte életét ennek a két-három évnek a folyamatos emlegetése. Úgy tologatta kijjebb a két-három évekkel életét, mint a betonozók tolják egyre magasabbra a csúszó zsalut.  
Mivel nemrégiben halt meg (RIP), nem nehéz kiszámítani, hogy tizenhét évig tartott még élete, tehát kb. hatszor kapott még három évet.
Érdekesek az emberek.
– Salamon Béla szép korú volt, amikor egy ízben felkereste az orvost, s elmondta neki, hogy télikabátot szeretne csináltatni a szabóval. – Milyen anyagot vegyek? – kérdezte az orvost.
– Hát ne túlságosan drágát – válaszolta a doki a humoristának.
– Ismertem olyat, aki alkut ajánlott Teremtőjének. Ha még ad neki 3 évet, befejezi egyik dédelgetett álmát, s megírja könyvben. Sikerült, s nem is egy új kötetet összehoznia.
– Egy Japánban szolgáló szerzetes futott össze egy ugyanott szolgáló francia szerzetesfráterrel, aki bőven elhagyta találkozásuk idején a 90-et. Az idős testvér pipálgatott, imádkozott, kedvelte a bort is, megitta a maga egy pohár borát naponta. Kérdésre, hogy nem fáradt-e bele az életbe, s nem kívánkozik-e odaátra, azt válaszolta, hogy nem túlságosan igyekszik meghalni. Szereti, amit csinál, szereti ezt a létet.
– A bibliai ószövetség királya, Hiszkija, halálosan megbetegedett, ám szeretett volna tovább élni. Könyörgését az Úr meghallgatta, s megüzente neki Izajás által: kap még 15 évet, s lőn.
– Emlékezetem szerint II. János Pálnak kívánták, hogy érje meg a 100 éves kort, mire azt válaszolta: No, csak ne korlátozzák az Isten kegyelmét.
– Egy 94 éves jezsuita pedig panaszosan utasította el a köszöntők baráti jókívánságait: Isten éltesse még hosszú évekig! – Ha szeretnétek, nem kívánnátok, hogy továbbéljek annyi nyavalyával küszködve, amennyi engem gyötör.
Az év utolsóelőtti napján óhatatlanul az idő múlására terelődik figyelmünk. Sok barátom 70 körül jár. Magam is afelé haladok.
Bár Czeizel Endre genetikus szerint az emberi sejtek kedvező körülmények között 120–130 évre teszik az élet végső határát, ezek a kedvező körülmények igen keveseket érnek utol.
Marad hát a csúszó zsalus terv a még két-három évvel, ami nekünk még hátravan.
Távozásunk pontos idejét Isten tudja, s jól is van ez így.