Mickey webnaplója

Az Úr megjelenésének az ünnepe. Így születésének (dec. 25.), a három királyok látogatásának és Krisztus nyilvánosság (keresztelő János megkereszteli) elé lépésének (jan. 6.) címbeli közös névvel nevezett ünnepe.
Az Epifánia nekünk hordoz még egy jelentést. Ilyen néven alakult egy katolikus francia közösség, amelynek különféle életállapotú, mindkét nembeli emberek alkották – alkotják – a tagságát. Ide robbant be biztatásra lányunk azzal a céllal, hogy francia tudását gyarapítsa, s ennek fejében szolgálja a közösség igényeit. Lépése meghatározóvá lett további életére, mert bemutatkozó levele mellé csatolt fotójába beleszeretett egy helyi fiú. Nagy romantikus szerelem szövődött kettejük között, aminek házasság lett a vége. Boldogan élnek odakint immár 17 éve, amennyire ezt innen meg lehet állapítani. Nem akartam róluk beszélni, hiszen életük csaknem kizárólag rájuk tartozik a földgolyónak ebben a hallatlanul individualista térségében.
De hát csak kikívánkozott belőlem, hiszen mostanra esik ez az epifánia, másképpen teofánia.
Azzal kezdtem a posztot, hogy az epifánia az Úr születésének az ünnepe is, azaz a karácsony.
Azzal zárom, hogy egy éven belül két korunkbeli rokonunk távozott az örök hazába, húgom és sógorom. Annak idején megemlékeztem róluk. A mostani karácsony hangulatához mindketten hozzájárultak mégpedig többé-kevésbé véletlenül.
A sógoromtól ránk maradt ünnepi harangok északra néző ablakunkat díszítik ünnepi fényükkel hirdetve, hogy „gyermek adatott nékünk”, a déli oldalon pedig húgom dédelgetett dísze, amit nagyon szeretett, mindig „angyalkámnak” nevezve. Nos, ez az angyalka fénylik a délre néző ablakunkban girlanddal övezve s tanúsítva, hogy a Világosság a világba jött.