Mickey webnaplója

Mivel naphosszat csak én koszolok itthon, egy héten egyszer felporszívózom a 90 m2-t. Ilyenkor „elfelejtek” sétálni. Persze nem azonos a két erőfeszítés. Még akkor se, ha általában a művelet szombatra esik, és kiegészül egy hosszas üzletközponti unatkozással.
Ha a séta felüdülés, a porszívózás munka. Olyan különbség van a kettő között,
mint a romantikus regény és a szociográfia között
mint a vers és a próza között
mint a líra és az epika között,
mint a szépirodalom és a szakirodalom között,
mint az ünnep és a hétköznapok között,
mint a zene és a techno között (Isten bocsássa meg nekem, utálom, valahol most is az szól).
Mielőtt mindenkit magamra haragítok, abbahagyom az összehasonlítgatást.  
Talán annyit említek meg, hogy ma (pénteken) porszívóztam.
Felesleges, de ideírom: nem készültek fotók. A lakást már körbelövöldöztem, a pormacskák pedig nem fotótéma.
Megígérem, hogy holnap velem lesz a kamera.
Hiszen a hetedik uncsika lesz két éves. Azért is szívóztam ma, hogy holnap ezzel ne kelljen szórakázni.
Kérdeztem Tücsit, hogy mit tervez ajándékozni. Megmondta. Akkor eldöntöttem, hogy tőlem egy tábla Boci csokit kap.
Majd szülei adagolják neki a fogyasztás ütemét.
Megkérdezhetnéd, hogy miért éppen egy tízdekás táblát?
Válaszom egyszerű. Készült róla egy kép korábban, Elvi készítette, amelyen Levi hatalmasat harap a csokoládéba. A felvétel az előtt a pillanat előtt készült, amelyben a mama elvette tőle a tízdekás adagot.
Ugye elképzelitek. Az ezer kép egyik legjobbika.