Mickey webnaplója

Volt egy pápánk, Karolus, nyitott a világra, most van egy másik egy karolós, Ferencnek hívják. Ha valaki forradalmi pápa, ő az. A szeretet forradalmára. Megnyilatkozásaival szűk egy év alatt alaposan felkavarta a megszokás állóvizét. Utóbb került a kezembe Evangelii gaudium kezdetű exhortációja, mindenki számára készült tanítása.
Karol Wojtyla úgy indult, hogy kijelentette: Ne féljetek!
Ez a mindenkit magához karoló, ölelő mosolygós jezsuita úgy indít, hogy
örüljetek, mosolyogjatok mindenkire, mert minden ember az Isten képmását viseli magán.
A jó pápa bebizonyította, hogy mindenkit magához vonz, aki hagyja.
Támogatja a hajléktalanokat, a nincsteleneket, a betegeket, a börtönben ülőket;
magához öleli azokat, akiktől a legtöbben elfordulnánk;
széttárt karokkal mosolyog az elnyomottakra, a kicsinyekre, az emberkereskedelem áldozataira, a bármiféle üldözést szenvedőkre, a menekültekre.
Krisztus szeretetparancsával kínálja meg a gazdagokat. A tehetőseket figyelmezteti felelősségükre, a haszonlesőket felelőtlenségükre, a korruptakat megtérésre, az egyház tagjait missziós lelkületre, a másképpen gondolkozókat a közös platformok keresésére.
Mindenkit biztosít róla, hogy szeretetén belül helyezkedik el.
Azokra is szeretettel gondol, akiket intő szóval illet. Értük aggódik, jól felfogott érdekükben szól.
Exhortációja zömmel egyszerű kategóriákban, képekben tárul fel előttünk. De nem mindig.
Néhány olyan szófordulatot használ, amelyet feltehetően Dél-Amerikából hozott, s amely nekünk kevéssé magától értetődő.
Néhány kitétele pedig arra emlékeztet, hogy nagy tudású jezsuita. Elméleti felvetéseit alighanem meg kell magyarázni a közönséges halandónak, aki nincs megtalpalva skolasztikából, s kevéssé ismeri az általa hangoztatott elvont fogalompárosokat. Szelleme, zsenije alig követhető. Kapaszkodnom kellett hozzá, hogy kitartsak vele észjárásának megértésében.
Bár tiltakozik ellene, hangoztatván, hogy műve nagyon töredékes, mégis meglehetősen átfogó képekben vázolja fel az Isten-megálmodta föld, természet és benne az ember mai állapotát, pengeélesen megrajzolva kinek-kinek a tennivalóját.
Jól jár, aki azonnal beleáll a pápa által megálmodott változásokba, mert célja tiszta, eszközei nemkülönben, szeretete nyilvánvaló, az ember méltóságát mindenkor kitüntetett módon kezeli, s nem ő akar tanításának főszereplője lenni, hanem az, aki küldte, akinek földi helytartója: a Krisztus, a Fölkent. Ő csak egy pápa, aki együttműködésre buzdít hétmilliárd embert.
Ha csak ez az egy írása fémjelezné munkásságát, már nem élt volna hiába.
Hatásfoka akkora, amennyire az emberiség komolyan veszi.
Nem rajta fog múlni, hogy mivé lesz az emberiség, mivé a természet, mivé a föld nevű bolygónk,
mely mindnyájunké.