Mickey webnaplója

1. Téli napjaim keretei. „Ha kinyitom a szemem, sötét van, ha becsukom a szemem, sötét van: Éjszaka” – énekeli Szörényi L. vagy 40 év óta.
Így vagyok ezzel én is:
Mondom a reggeli himnuszt ébredéskor, amikor „szívem első gondolatja” úgy diktálja, de szövege nem stimmel, már az első szavában: „Ragyogva fénylik már a nap, az Úrhoz szálljon énekünk… ”
Ez jelenleg nem így van. Előbb kelek, mint a nap, s ébredéskor csak a digitális óra LED-kijelzője ragyog, mutatva, hogy a nap ez idő szerint még csak valahol az Ural környékén ragyog. Itt a valósághelyes szöveg felrúgja a vers ritmusát, de legalább igaz. „Ragyogva fog fényleni a nap, ha a felhők el nem takarják, mint már napok óta, az Úrhoz szálljon énekünk…”
Este hasonló a helyzet. Mire becsukom a szemem, sötét van: éjszaka – Szörényivel szövegével konvergáló módon. Tehát amikor „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem,” akár nyitva is maradhatna.
Mégis becsukódik.
Nem azért, hogy ne lássa az óra digitális fényét, vagy az utcai lámpák beszüremkedő sugarát, hanem hihetőleg azért, hogy védve legyen, hogy ki ne száradjon, hogy pihenjen. Tehát amikor lefekszem, a téli nap már öt-hat óra hosszat „húzza a lóbőrt” (honnan van ez az alvás szuszogását megidéző képzavar?). Így hát semmiképpen sem azonosulhatok az esti himnusz szövegével: „Immár a nap leáldozott, Teremtőnk, kérünk tégedet, légy kegyes és maradj velünk, őrizzed, óvjad népedet.” Helyesen – ugyancsak a ritmus felrúgásával – így hangzik: Immár a nap vagy hat órája átfordult a másik oldalára, s mélyen alszik, Teremtőnk kérünk…  
Még arra gondolok, hogy „már a jó cukor is aluszik…” a z t á n… aztán feleségem azt mondja reggel: horkoltál.
2. Kovács Mihály SchP
Kovács Miska vagy Kovax volt a beceneve annak a szép és tartalmas életű piaristának, aki a II. világháborúban társával utánaeredt a Nyugatra hurcolt leventéknek (bőven írt róla 40 000 magyar levente kálváriája a II. vh. végén címmel), és aki egy évig matekot, fizikát tanított nekünk. Sok édes-bús történetet ír táborozásairól cserkészekkel, diákokkal. Itt csak egyet mesélek el. Tabi László Mennyibe kerül egy kiló zsír? c. krokija poénos volt a pengő szuperinflációs valóságának bemutatására, de Kovács M. visszaemlékezése eredetibb. Rövidítve kimásolom a történetét.
46 nyarán 20 fiúval táboroztam. Erre az időre esett a híres magyar pénzromlás. Naponta felére, negyedére esett a Pengő értéke. Így mértani haladvány szerint (matek tanár) eljutottunk a milpengőhöz,majd a bilpengőhöz. A népeknek ez felfoghatatlan volt. Kék pénz, piros pénz, sárga pénzként titulálták. A cserekereskedelemre tértek át, mert az áttekinthetőbb volt. Nem így a MÁV, amely csak készpénz ellenében szállított. Mi pedig indultunk volna haza a balatoni táborból. A magunkkal hozott pénzért már fel se szállhattunk a vonatra. Egy fiút küldtem haza, hogy hozzon annyi pénzt Bp-ről, amennyit csak össze tud szedni a szülőktől. A begyűjtött pénzért csak Érdig válthattunk jegyet a közbülső pénzromlás miatt. Így indultunk haza a főzőedények kislapátok, pokrócok társaságában egy „Gerő-pullman”-ban (marhavagon). Jött a kalauz. Hepciáskodott, hogy így, meg úgy, leszállítja Érden az egész kompániát. Mi nagyjából „körülálltuk” a kalauzt, s értésére adtuk, hogy megbüntethet minket, de továbbutazunk. Az az erőfölényt látva meghátrált. A Déli pu-on egy ellenőr csatlakozott hozzánk, és ketten bekísértek a pu-parancsnokságra. Kiszabták a három napon befizetendő bírságot. A harmadik napon ismét nagy pénzértéktelenedés közepette egy cigaretta árából kifizettem az egész összeget. – Hát a pénzromlásnak is voltak, ha nem is előnyei, de legalábbis tréfás következményei – zárja történetét a jó piarista.