Mickey webnaplója

Ez egy, a Piatnik által is favorizált játék, amelynek a lényege: sok-sok apró darabkából türelmes munkával össze lehet állítani egy mintául szolgáló színes képet.
A legkisebb gyerekeknek fából készítenek 4 részből összerakható képecskét, de láttam 10 000 db-ból összerakott óriási táblaképet, festményreprodukciót is. Mivel általában téglalap alakú képek ezek, az ember módszeresen lát hozzá a darabkák szétválogatásához. Ez a legunalmasabb rész. Érdemes megtalálni a négy sarokelemet és az egyenes szélű darabkákat is, hiszen azok jelölik ki a kép kerületét. Az eredeti kép segít eligazodni annyiban, hogy a képen alkalmazott színek rendjében csoportosítjuk a meglelt, oldalsó és a kép belsejébe illő mozaikkockákat.
Az egyes részelemek láncszemként rögzülnek egymáshoz. A rafinéria abban áll, hogy a görbén vezetett elemek csak egyetlen helyen illeszkednek a többihez, saját helyükre téve. Máshová is befeszíthetők, ám ez el is árulja, hogy vélt megoldásunk téves.
Engem az lep meg, hogy a végéhez közeledve meglehetősen soknak tűnő képelemnek kell hihetetlenül kis helyen elférnie. Az ember azt hiheti, hogy a szardíniáknak több hely jut a konzervdobozban, mint az elhelyezésre vár elemeknek. Persze ez csak látszólagos zsufi. Ha jól dolgozunk, igen szűken, mégis éppen elegendő hely akad valamennyi mozaikdarabnak.
Nem ismerem a képkerület és a részecskék összkerületének a viszonyszámát, de igen nagy különbségre tippelek a mozaikrészek javára.
Mire jó ez az egész?
Sok mindenre.
Pl. a fraktálok titkának megértésére.
Ember meg nem mondja, hogy a viszonylag kis felületű tüdőlebenyekben fellelhető hörgők felülete mekkora. Biológiaórán arról hallottam, hogy felülete akkora, hogy beterítene egy futballpályát. Vannak szerényebb becslések is.   
De a Duna-part mentén járva is találkozom a fraktálokkal. Azt gondolná az ember, hogy a két part hossza éppen kétszer akkora, mint a Duna középvonalába rajzolt ív. Ám ez nem így van. A domborzati különbségek megnyújtják a partok hosszát. Közelítenek és távolodnak az eszmei középvonalhoz képest. Minél precízebben, pontosabban mérjük meg a részleteket, annál inkább növekszik a hossz. A hullámzás és a vízállás változás miatt ebbeli törekvésünk eleve kudarcra van ítélve: gyakorlatilag meghatározhatatlan a partok tényleges hossza.
Mondhatod, nyugdíjas vagyok, nincs más bajom, mint sétálgatva a partvonal mérhetetlenségével szórakozom.
Ám van ennek a számítgatósdinak reális vonatkozása is. Ha egy lépcsőház fala sima felületű, akkor a felületek összeadásával megkapjuk, hány négyzetméterre való festékre lesz szükségünk. (A festést nem igénylő nyílászárókat is beleszámolják a csöpögések miatt.)
Ám ha spriccelt a fal, akkor a göböcskék megnövelik a festékmennyiséget, nem is kevéssel. Azt aztán ember meg nem mondja, hogy 10, 20 vagy hány %-kal több festék kell a teljes fedéshez.
Jó szórakozást!
Legyen az egy jigsaw puzzle, egy kiadós séta vagy egy Tom Sawyer-féle kerítésmeszelés.