Mára újból a láblógatás korszaka kezdődött.
Nincs korrektúra,
nincs új cikk írása,
egyáltalán nincs írnivaló…
Sírnivaló.
Reggel korán még volt.
Az éves közgyűléske jegyzőkönyvét raktam össze. Aztán kész.
Azt terveztem, hogy megírom, mit megírom, hiszen csak írásnak látszó virtuális anyagokat készítek, míg ki nem nyomtatom, tehát „megírom”, hogy minden kezd nagyon is látszólagosnak látszani.
Ma olvastam egy cikket, hogy a csikket se dohányból készítik, hanem a cigi a finánclábak összemasszálása és egy kis bizonytalan összetételű „kátrány” + dohányaroma vegyüléke. (Lósz*-t már nem is tesznek bele, mert az drága. Bezzeg az én időmben.)
A valaminek látszó nem az én találmányom, már Pál is emlegeti: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket,… a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.” Aki nem hiszi, járjon utána. Itt: 1Kor 1,27skk.
A valaminek látszók az elit, a korrupt senkik, akik őrült sokat keresnek és csaknem ezzel arányosan őrültségekbe fektetik vagyonukat. Janukovics dácsáját látva újra csak igazolódik ez az álláspontom.
De hogy könnyedebb vizekre evezzek, Évekkel ezelőtt Bajor Imrének volt egy kabarétréfája, amely a látszóra volt kihegyezve. Nem emlékszem a poénokra, csak arra, hogy a rendőrségi nyelvezet karikírozása volt… Fegyvernek látszó tárggyal leütötte a biztonsági őrnek látszó illetőt, s az ajtónak látszó nyíláson keresztül áthatolva az utcának látszó ürességbe távozott, s gyors ügetésnek látszó mozdulatokkal haladt lefelé a járdának látszó flaszteren.
Ez az újabb megfogalmazásnak látszó szöveg fordított engem a látszatos, az ilyennek-olyannak látszó világ felé. Csaknem naponta olvasok ilyesmikről.
Málnaszörpnek látszó gyümölcsészterrel készített mesterséges ital,
fakéregből hamisított eperlekvár,
jó minőségű mosópornak látszó kőporral dúsított valami,
nyesedékből készült, sonkának látszó hús,
parízernek látszó felvágott szoluprátos vízből és sertésbőrből,
sajtnak látszó sajtjellegű készítmény,
kakaónak látszó italpor, melyben max. 18% kakaó van.
Halkonzervnek látszó söpredék halfecnikből.
Új hídnak látszó konstrukció a régi alkatrészekből átfestéssel umbuldált gagyi.
Mogyorókrémnek látszó zsír, 5%-os mogyorótartalommal.
Bordói borral készített májasnak látszó trutyi, melyben alig lehet a májat, no meg a bort felfedezni.
Szerszámnak látszó csavarhúzó, mely a legkisebb feszítésre elgörbül,
konzervnyitónak látszó szerkezet, mely nem nyitja a konzervet.
Dugóhúzónak látszó csavarmenetes izé, amellyel belefúrsz a dugóba, és csak önmagát emeli ki, a dugót nem.
Ütőfúrószár, melyet megmutatsz a betonnak és azonnal elgörbül.
Nem folytatom tovább.
Mindnyájan tapasztalhatjuk a saját bőrünkön.
A legjobb, ha sajátkezűleg készítjük el szükséges alapanyagainkat, ételeinket, eszközeinket. Legalább azt tudjuk, hogy mi mit tettünk bele.
Itt abbahagyom a posztnak látszó írást, mert eszembe jutott, hogy régen tervezem ablaknak látszó termopán üvegeinket letisztítani, mert lassan egész másoknak látszó dolgok mutatkoznak a táblák maszatossága miatt.
2014.02.24. 14:40 emmausz
A látszóval játszó
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr245830815
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek