Elmegyünk az OEP-nek magánvállalkozásban dolgozó rendelőbe. Mivel nyolctól van rendelés, és az előjegyzésünk is nyolc órára szól, háromnegyed nyolckor már ott vagyunk. Az ambulancia nyitva, és tizenöten ülnek az előtérben. Ennyi rendelőhelyiség nincs is az épületben. Akkor meg mit keres itt ennyi ember? Nyolcig semmi. Nyolc óra tízre megkávéznak a vállalkozó orvosok. Nyolc 20-kor másodikként fogadják T-t. Kifelé mondom neki: Jobb helyeken ezek éhen halnának, mert senki nem tűrné ezt a fajta trehányságot.
Várakozás közben ráértem nézelődni.
Kartonrendszer van – külön-külön dossziékban mindenkinek az anyaga.
Olcsóbb, mint a számítógép?
Biztos nem.
Gyorsabb?
Biztos nem?
Hát akkor meg?...
Hazajövünk.
Mindketten csipke-hibiszkusz teakeveréket iszunk.
Ha megforralom a teavizet, hatástalanítja a benne lévő csipkebogyó C-vitaminját. A csipkebogyót hidegvízben kell áztatni.
Ha nem forralom fel a vizet, nem oldódik ki a hibiszkusz hatóanyaga a filterből.
Akkor – kérdezem – szakemberek hogyan társíthatják a kétféle tea-alapanyagot ép ésszel.
Egy logikus oka lehet, és ez nem túl vigasztaló. A tasakokban lévő vacak, se nem hibiszkusz, se nem csipkebogyó, csak annak látszó aroma fűrészporba keverve. Legjobb kihűlés után citrom levével feltupírozni.
Muszáj magamat plagizálni: Ez a világ nem tökéletes.
2014.03.06. 09:14 emmausz
Dilemmák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr635845763
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek