Boldogon rovom olykor bolondos blogom.
Posztomon szokott módomon gondolkodom s gondolkodom.
Ma viszont „magyar módra” megfejtettem kettőt egy csapásra az „olasz módra” stílusú rejtvényből.  
Nincs is ebben semmi különös.
Hacsaknem az egyik rejtvény egyik meghatározása. Merthogy olyan szabatosan körülír egy fogalmat, hogy az értelmező szótár se tudná jobban.
Idézem:
„Rendszeresen frissülő, a szerző megjegyzéseit közlő, naplóként működő, de nyilvánosan elérhető weboldal.” 4 betű.
Kitaláltátok? Neeem?
Ez a BLOG.
Kedves bloggerek!
Rendszeresen frissül?
Saját megjegyzéseiteket közli?
Naplóként működik?
Nyilvánosan elérhető?
Fent van a neten weboldalként?
Akkor tényleg blog.
És nincs tavaszi fáradtság, nincs spleen-hangulat, nincs „már mindent elmeséltem” (mindent nem lehet, de nem is érdemes elmesélni) érzés, nincsen nyiff-nyaff, nincs: nem jut eszembe, nincs technika ördöge.
Csak írás van. „Az író ír, a bíró bír, de csak az ír, aki tollal bír.” – írtam egykoron.
Jut eszembe:
Gimiben dolgozatíráskor tini-nyafogásként hangzott el: „Tanár úr, nincs tollam, nincs papírom se.”
Hamar jött rá a válasz: „Akkor írj a falra, írj az ujjaddal, de írj, ÍRJ, és ne zavard a többieket!”   
Nálunk ez fordítva van.
Írj, és nyugodtan zavarj minket, többieket!