A minimal artról nehéz írni. Valamiféle forrásként emlegetik a minimalizmus hívei a matériát magát. A pad lecsupaszított mindentől, ami nem pad. A tiszta formák volna talán az elérendő művészi cél, de nem ezt érzékelem. Az én tudatomban a minimal art kb. a nihil arttal egyértelmű. A semmiig alázott fantázia, a semmiig alázott anyag találkozása ez. Ha a Belváros hasznavehetetlen kőzsámolyát látom, ha az épülő Árpád-híd gigantikus méretű, élére állított betoníveit, melyek nyilván felülről tartják valamiképpen a megállók tetőszerkezetét, de idomtalanok és robusztusok semmiért. Nekem sajnos azok a francia fémszékek tetszenek, amelyek ránézésre nem bírják meg súlyomat, de kellemesen csalódom bennük. Kecsességük mögött jól tervezett erővonalak húzódnak, s nyugodt szívvel ráülhetek egy ilyen fémszékre. A felhasznált anyagnak mindegy, hogy valamire használják, vagy semminek látszó vacakokat készítenek belőlük.
A térképzésben ugyanezt tapasztalom. Nagy-nagy ürességek, ápolt kősivatagok, melyek a klímaváltozás forróságában aligha alkalmasak arra, hogy ott az emberek jól érezzék magukat. Esztétikájukat megadná a zavartalan beláthatóság, de tartalmilag a semmit próbálják érzékeltetni. Én pedig jobban szeretem a valamit, még ha nem is olyan esztétikus, még ha van benne valami rafinéria, valamilyen emberléptékű elképzelés. Kerülni fogom a nagy semmiket, hogy életem kereteit a valamik jelöljék ki. Jó nekem itthon a rét és fák változatossága, a Duna-part slampossága, a patak csörgedezése, a nyomós kutak hűs vize. Ha tehetem, fotózok. Ma kimozdultam (bemozdultam a városba), próbálom néhány felvételen bemutatni szerzett benyomásaimat.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 40-hez. Regényes fordulat József életében. Két álmot fejt meg: a fáraó vele raboskodó két alkalmazottjáét. A főpohárnokét és a sütőmesterét. József kijelenti: „Az álom megfejtése Isten dolga.” Ezek után a főpohárnoknak elárulja, hogy három nap múlva visszakapja beosztását, s a sütőmesternek pedig, hogy három nap múlva felakasztják. Így is lesz. Az író még megjegyzi, hogy a főpohárnok szabadulása után elfelejti megemlíteni a fáraónak, hogy az álomfejtő József ártatlanul csücsül.
Közöm. Hajjaj, van hozzá, s nem is kevés. 1. Az én álmaim megfejtetlenek maradnak. Ez talán nem is rossz. Mutathatnák a főpohárnok sorsát vagy a fő sütőmesterét. Nem szeretném, ha pacekba mondaná valaki, hogy három nap múlva lógni fogok. 2. „Az álomfejtés Isten dolga.” Alighanem csakugyan az övé. Ő bocsát álmot mindnyájunk szemére, hiszen Ő teremtett minket álmot álmodókká. 3. Minden jótett elnyeri méltó jutalmát/büntetését. Utóbbi paradoxon, de van benne valami. Jézus is azt kérdi: Melyik jótettemért akartok megkövezni? A főpohárnok viselkedése teljesen szokásos. Bár közmondásos, hogy jótettért jót várj. Azonban az élet rendre rácáfol. Várhatod a jótettedért a hálát, ha elég sok időd van rá.
Utolsó kommentek