M. hívta fel rá a figyelmemet. Igen furcsa érzés szembesülni vele, hogy Kazinczyék után az interneten létrehoznak egy neológus webhelyet, ahol mindenki, aki kedvet érez hozzá, az idegen szavak széles tárházát találja, melyek magyarításra várnak. Nem okvetlenül, de lehetségesként. Jól tudjuk, hogy a száz évekkel ezelőtti nyelvújítás alkalmával sem honosodott meg minden ajánlott szó, de meglehetősen sok belekerült nyelvünk vérkeringésébe, s ma már legtöbbjükről azt se tudjuk, hogy csak alig pár száz éve használjuk. Ide csak kettőt írok. Széchenyi alkotta az én mintájára az ön szót. Azóta egész nyelvterületünkön elterjedt. A járda is. A tiprattyú nem.
Ami meglepő, hogy a már régóta használt, ezért teljesen közismert, de idegen eredetű szavak helyett sokszor igen nehéz újat megfogalmazni. Azt hiszem azért az, mert olyan újat kell megalkotni, amely kizárólag a meghatározott szót löki ki a használatból és korábban más értelemben nem használtuk. Teszem azt, adva az aktuális szó. Mit lehet erre lépni? Szinte ezt érezzük magyarnak, annyira közönséges és mindennapos a használata. Vagy az általam utált, de a kereskedelemben unos-untalan használt és elcsépelt akció szóval mit lehet kezdeni? Hiszen úgyszólván semmit se jelent. Minden árura ráírják, hogy most akciós áron forgalmazzák. Egyszer már megírtam: az üzletközpontban a zsemle ára látogatásomkor 5 Ft volt. Ám tábla jelezte, hogy másnap ára akciós lesz: 7 Ft. Ez már a káosz csúcsa. Meghaladhatatlan. Nem tudtam, nevessek-e a bárgyúságon, vagy ne. Hiszen ha akarom, itt a legkevésbé se érdekel valakit is, hogy mit gondolok. Magyarán hülyének néznek. Ilyen körülmények között hogyan válthatnánk ki az akció szót elfogadható magyar megfelelővel.
Mindezek ellenére vonz a honlap, naponta ellátogatok oda, és ha van épkézláb elképzelésem, megajánlom bírálatra egy-egy példamondattal megerősítve, hogy miért gondolom helyénvalónak, amit javasolok.
Játék? Nyelvújítás, amit teszek?
Nem tudom.
Érdekel, ezért művelem.
Lábjegyzet a Kiv 19-hez. Mózes a Sínai-hegyhez vezeti népét. Itt közli az Úr, hogy ha hallgatnak szavára, papi királyságává és szent népévé teszi őket. Az izraeliták mindent megígértek. Az Úr magához kéreti Mózest: Menjen fel a Sínai-hegyre. Mózes körüljelölte a hegyet, óva intve népét attól, hogy belépjen oda, mert azonnal meghal, aki ilyet tesz. Majd a házasélettől megtartóztatva magát készült felmenni az Úr hegyére. Ott villámlás mennydörgés, füst, erős trombitaharsogás jelezte az Úr közelségét. Mózes újra figyelmeztet mindenkit a hegy megközelítésnek a veszélyére, majd az Úr parancsára Áronnal felmennek a hegyre.
Közöm. Olykor olyanok az ószövetségi történetek, mint a folytatásos regények. A kérdés, hogy miért mennek fel, ott lebeg a levegőben, s csak a következő fejezetből derül ki. Mindenesetre Istennek van szent hegye, hogy hol volt pontosan a Sínai, ma senki se tudja. Legalább három helyet valószínűsítenek lehetségesként. A fejezet közepe alighanem az, hogy az Úr megerősíti: királyi pappá és szent népévé teszi az izraelitákat, ha hűségesek lesznek hozzá. Majd látni fogjuk, hogy a nép el-elcsángált Istenétől, de az Úr hű marad, mert ő Isten, és önmagát nem tagadhatja meg. (2Tim 2,13). Ezen már sokszor elgondolkoztam. Isten nem feledkezik meg népéről. A kérdés, ki az ő népe Krisztus óta? Alighanem mindenki, aki építi az ő országát, és aki kitart a Mester tanítása mellett. Ez nem jelenti, hogy a választott népet elhagyta az Úr, ld. az előző páli megfogalmazást.
2014.05.06. 07:40 emmausz
Szómagyarító
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr956121936
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek