Mickey webnaplója

Előadást hallgattam arról, hogy Magyarország az EU-ba méltatlan feltételekkel lépett be, és végtére is rossz állapotok jöttek létre, melyből mindmáig nem tudott kikecmeregni. Utolsó rossz húzásunk a földtörvény megalkotása volt, mely a jó pénzű és gazdag nyugati tőkések számára lehetővé teszi a magyar földek megvásárlását. Nem ismerem a földtörvény részleteit. Mindenesetre, ha legalább olyan kemény, mint a francia, akkor garantáltan nem veszik meg idegenek. Ha puhább, akkor baj van. OV azt ígérte, hogy jó miniszterelnöke kíván lenni országának. Hajrá! Legyen jó miniszterelnöke! Az előadás kitért arra, hogy a spontán privatizációnak nevezett szoc. markecolás hatalmas egyenlőtlenséget állandósított az országban, s a latin-amerikai típusú vagyoni különbségek kialakulásához vezetett. A földtörvény tetézi, betetőzi mindazt a rombolást, melyet a csatlakozás után az elavult ipar szétverése, a Nyugat piacszerzése okozott. Immár a földjeinktől is búcsút vehetünk. A hasznot ezután nem nekünk termeli, hanem az idegeneknek. Szabályos gyarmattá lettünk, amely ellen tiltakoznunk kell újságcikkekkel, tüntetésekkel, petíciókkal, amíg csak meg nem teremtjük saját termelőegységeinket, gyárakat, korszerű mezőgazdaságunkat, ameddig csak el nem érjük, hogy az EU megszüntesse hátrányos megkülönböztetésünket és egyenlő feltételeket nem biztosít gazdaságunknak. Meg kell tanulnunk határozottan artikulálni saját érdekeinket.
Tudom, hogy nem rózsás a helyzet. De nem fogadom el, hogy a hetvenes évek színvonalán élünk. Azt se fogadom el, hogy lesüllyedtünk a koldusszegény országok színvonalára. Mehetne jobban, törekednünk is kell a gyarapodásra. Mindenesetre a statisztikákat nézve nem tartozunk a legínségesebbek közé. Ami pedig gyarmati létünket illeti, megengedem, bizonyos mértékig azzá lettünk. Ha viszont a kínai gazdaságot nézem, sokkal nagyobb mértékben gyarmati sors az övé, miközben anyagilag zsebében van az USA, és áruival jelen van az egész világon. Úgy viselkedik, mint a megvetett cigányzenész, aki esetleg nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a zenéjét megrendelő korhely dzsentri, aki elkártyázta, elkótyavetyélte őseitől örökölt vagyonát. Vajon Nyugatra nem egyre inkább igaz lesz a mondás: Fent az ernyő, nincsen kas?
Lábjegyzet a Kiv 27-hez. Isteni terv szerint készül az áldozatbemutató hely, a templom. Egyelőre nomád életmódhoz alkalmazva, hordozható kivitelben. Itt az oltár építését írja le a szerző, sarkain szarvakkal, hogy aki üldözött ide menekül, oltalomra találjon. Mivel egészen elégő áldozatok bemutatásának a helye rézzel borított minden, bronzedényekkel. Körbeveszi a száz könyök hosszú 50 széles és 15-20 könyöknyi magasságú függöny. Ez az udvar mérete. A bizonyság sátorán kívül éjjel olajmécsesek jelzik, hogy szent az a hely.  
Közöm. Alakul a szent tér, alakul a liturgia is. A templom mindmáig az áldozatbemutatás helye. A katolikus templomban örökmécsesnek nevezett világítótest jelzi, hogy itt őrzik a konszekrált ostyát a tabernákulumban. A kápolna ebben különbözik a templomtól. Itt nem őrzik Krisztus testét, hanem vagy felhasználják áldoztatáskor, vagy elviszik a templomba őrzés és felhasználás céljából. A liturgikus nyelv néhány fordulatáról írtam tegnap, Ő, ki lakozik. Ilyen a midőn is, ilyen az evangéliumi szakaszt indító In illo tempore tükörfordítása: Abban az időben. Egyszer volna az élőbeszéd megfelelő kategória rá. A könyörgések (imádságok) befejezése is barokkosan kacifántos. Nem idézem. A lényeg, hogy a háromságos egy Istentől kérjük, amit kérünk, neki köszönjük, amit köszönünk.