Mickey webnaplója

Tárgyak és arcok címmel összefoglaltam egyszer, hogy miféle bögréink voltak, vannak, melyiknek örültem, melyiktől szabadultam meg, melyik törött össze szerencsétlenségemre, melyik nem törött össze szerencsétlenségemre. (Mondják, hogy a fületlen bögre nem törik, de hát annyifélét mondanak az emberek.) Valamiért figyelmünk akkor bögrékre irányult leginkább. Pedig írhattam volna különféle jó dizájnú tárgyainkról, fiatal házasként a rendelkezésünkre álló eszközökkel és anyagokból magunk készítette használati tárgyakról. Arról, hogy hozzám az alkotásuk öröme miatt miért álltak közelebb, mint a gyári termékek később. Arról is írhattam volna, hogy mégsem zavart nagyon tárgyi környezetem átalakulása, mert jöttek a gyermekek, s feledtettek minden mást, állandó programot kínálva kedves szüleiknek. Tehát dizájn. Az ollót választottam témaképpen. Ha a Levente unoka a nyakamba ül és fejemre süt a nap, azt mondja: „olló”. Én meg percekig találgatom, hogy miféle ollóról beszél, mígnem rájövök, hogy sötét hajam forró, s nem tudja rátenni kis kezét, mert olló. Mindazonáltal most tényleg ollókról akarok emlékezni, mégpedig konkrét ollókról, s nem jövedelmi ollóról, sem pedig zergeollóról, kecskegidáról vagy őzgidáról. Noha kétségtelenül ezek is ollók. Ollóink mindegyikéről se, hiszen volt olyan késkészletünk (kínai), amelynek a csomagolásán hat kés helyett ez a felirat állt: háztartási olló. Itt most csupán két ollóról kívánok megemlékezni. Egy jóról, és egy még jobbról. A jó ollót a finn Fiskars készítette, amely cég úgy hirdette magát, hogy „újra feltaláltuk az ollót”. Jók az ollói. Műanyag-fém kombinációjuk miatt könnyűek, s tudják azt, amire tervezték őket. Jól nyírnak. Sokáig. Készülnek jobb- és balkezes kivitelben. Kellemes a fogásuk. A legjobb ollónk nem ez volt mégse, hanem egy kisiparos által fabrikált bőrolló. Kecses-laposra formált kivitelű, gyémánt keménységű acélból készült darab. Házasságunk első éveiben vehettem a József krt. apró szakboltjában. Annyira használható darab volt, hogy hamarosan visszamentem, hogy egy ilyen minőségű körömvágó ollót is vegyek mellé. A tulajdonos mosolygott. Ad ő nekem körömvágó ollót, de hogy ugyanolyan jó-e, mint korábban vásárolt társa, azt nem tudja garantálni (Igazat mondott, az újabb ollót régen kidobtuk, hallatlanul gyenge minősége miatt). A kisiparosok olyan alapanyagból dolgoznak, amilyet kapnak. És ez teljesen véletlenszerű. Máig használom a rozsdásodás-patinásodás ellen sem védett bőrollót, mert negyven év alatt se ment tönkre, s emlékezetem szerint ez idő alatt csak egyszer kellett köszörülni. Nagyon dicsérte az élező mester. Ritkán találkozik ilyen kitűnő acéllal.
Van nekem egy hentes barátom. Dolgozott svéd Henkels késsel, dolgozott NSZK-S Solingen késsel, stb, de mint mesélte, fiatal korában egy NDK-ban gyártott DICK-késsel aprította a húsokat. Az a kés volt – A KÉS. Egyszer meghúzta a fenőkövön, és úgy vágott, mintha éppen a köszörűstől hozta volna el. Tényleg nagyon jó kés lehetett, mert kollégái valamelyike ellopta tőle. Soha többé nem találkozott hasonló minőségű késsel, DICK-késsel se.
Lábjegyzet a Lev 5-höz. Ez a fejezet engesztelő áldozatokat sorol. Ha kifejezetten átkot mond valaki, ha tisztátalanná lesz, ha hamisan esküszik, vallja meg vétkét, és vigyen a papnak bűnéért egy nőstény kecskét vagy juhot. A szegényebbje vigyen egy pár gerlét vagy galambot, s ha erre sincs módja, lisztlángot is vihet. Ezeket a pap az előírt módon kell, hogy feláldozza. Ha pedig csalást követ el, vigyen egy hibátlan kost, vagy két ezüstsékelt. Ha meg becsapja embertársát, vagy megtalált holmiját jogtalanul tartja magánál, egyötödével toldja meg értékét, és úgy kártérítse a tulajdonost, plusz egy hibátlan kossal tegye jóvá bűnét. Közöm. Elgondolkozom rajta, hogy van kártérítés-köteles bűn és elvileg anélküli. De létezhet-e olyan bűn, amely nem okoz kárt a világnak, az embereknek, egy embernek? Alig képzelhető el ilyen. Legfeljebb nehéz a kártérítés, vagy csaknem lehetetlen. Ha valakinek a lelkébe tapos párja, kollégája, főnöke, szomszédja, akárki, ugyan hogyan volna képes az általa okozott lelki sebet befoltozni? A bíróságok ilyenkor sokszor pénzbírság megfizetésére kötelezik a sértő felet. De vajon kárpótlás-e az igazán? Egy lelki pofont hány ezer forinttal lehet megváltani? Az áldozatokról majd később. (Magamnak: aztékok, fekete bárány, Krisztus keresztáldozata.)