Mickey webnaplója

A jezsuiták sokat tanulnak, képzettek, s ki-ki tehetsége szerint dolgozik különféle műveikben. Ma van Jézus Szíve ünnepnapja, amely tartalmának pl. Karl Rahner SJ mély átélője volt. Ma ünneplik a címében a Jézus-szíve tiszteletre utaló lapjukat is: A Szív c. havilap jubileumát is, amelynek idén a századik évfolyama jelenik meg. Küllemét és tartalmát tekintve sokat és sokszor módosult. Hol napilap méretű és formátumú volt, hol kisalakú, pillanatnyilag meglehetősen nagy, meglehetősen kis betűkkel megírt jó minőségű cikkekkel teli magazin. Jó minőségű papírra nyomtatva kerül a piacra, tehetséges jezsuiták összeszedett gondolataival. A számok tematikusak. Jó tíz évig belülről láttam a lap szerkesztését, a lapzárta izgalmait, gondjait, s elég rendszerességgel írtam is bele. Egy lapnak jót tesz, ha változnak a szerzői, még mielőtt témáik ismételgetésére sor kerülne. Aztán rá is lehet unni egy vissza-visszatérő hangvételre, stílusra. Persze ez csak a magánvéleményem. Vannak, akik éppen azért veszik meg a lapokat, mert X és Y írásait rendre megtalálják benne. A lapok ráerősítenek a híres emberek hírességére folyamatos nyilvánosságot biztosítva nekik írásaik elhelyezésével. Magam nem tartozom a híres emberek közé (hírtelen ember vagyok). Abba is hagytam a cikkek küldését, jobban szeretem, ha minden megkötés nélkül fejthetem ki gondolataimat a nekem tetsző formában és terjedelemben. Mindig elcsodálkozom az ilyesfajta kényszeren: a szerző max. 10 000 leütés hosszúságú cikket írjon. Szerintem a témáját kell fegyelmezetten kifejtenie. Lehet, hogy 12 000 leütést igényel egy bonyolult okfejtés, de lehet, hogy csak 800-at. A témának és az alkalmazott műfajnak kell meghatároznia a cikkek hosszát. Az okos szerző számol elképzelt olvasói idejének hasznosságával, és nem él vissza türelmükkel. Sokat tudnék írni tapasztalataimról, hiszen huzamosan részese voltam a szellemi méhkasnak. Itt csak azt emelem ki, hogy máig izgat a gondolat: A 100 éves lap értékes kötetet hozhatna össze legérdekesebb cikkeiből. Érdemes volna egy ilyen antológiát megszerkeszteni, megjelentetni.
Lábjegyzet a Szám 5-höz. Három témát rendez. 1. Biztos, hogy tisztátalanok a leprások, a folyásban szenvedők és azok, akik holttesthez értek. Ezeknek tisztulási folyamaton kell átesniük. El kell különíteniük a tábortól őket. 2. A bűn és a kártérítés összetartoznak. Az okozott kártérítés mértéke a keletkezett kár összege +20%. 3. Ide veszi a szerző a féltékenység esetét. A férfi féltékenysége vagy alapos, vagy nem. A pár megjelenik a pap előtt, aki átokvizet készít a nőnek. Az megissza, miközben a pap feltételes átkot mond: ha vétkeztél, dagadjon meg a méhed, csípőd sorvadjon el. Az átok beteljesül az asszonyon, ha csakugyan vétkezett, de nem lesz baja a víztől, ha ártatlan. A fejezet utolsó mondata elgondolkoztató: „A férfi ment marad a bűntől, de az asszonynak viselnie kell vétkét.” [Gondolom vétke következményeit]. Közöm. A kettős mérce máig érvényes a közösen elkövetett bűnök esetén. Mindig elcsodálkozom, amikor egy megesett nőről elítélően nyilatkozik valaki. OK. Teherbe esett valakitől, és ezért elmarasztalható. És mi van a férfival? Hol az ő felelősségre vonása? Elítélése. Krisztus rendet tesz köztük. „Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való közületek.” Ugye eloldalognak.