Mickey webnaplója

Vesszük a dolgokat, ahogy jönnek
A régi vicc szerint a bíró megkérdezi a rajtakapott tolvajt: Milyen elvekre épül élete, mi készteti erre a kleptomániás életmódra? A tolvaj így válaszol: Veszem a dolgokat, ahogy jönnek. Kicsit így vagyok vele magam is. Veszem a dolgokat, ahogy jönnek. Nem keresem a kihívásokat, de amikor azok utolérnek, nekik megfelelően próbálok reagálni. A hét vége elég dinamikusan zajlott le. Nem akarom ismételni magamat. Volt jövés-menés, Németországban rekedés. Móváron ez ellehetetlenítette a vendégfogadásra készülők várakozását.
Ezért kitérek egy jelenségre éppen a történések miatt. Valamikor nem volt telefon, s nem volt skype, nem volt chat-elés, e-mailküldés, sem pedig sms. Akik találkozni akartak, akik információt kívántak cserélni, vagy maguk keresték fel társaikat, vagy futárral (postagalambbal) üzentek. Ma ez nem így van. A családban mindenkinek a zsebében ott lapul a mobil. Ahányszor eszébe jut valami, annyiszor hívja fel azt, akihez mondandója van. A beszélgetés eredményéről pedig kedve szerint tájékoztatja a testileg is jelen lévő ismerőseit, vagy nem. Mindenféle szervezési kérdésben azonnali beavatkozást, változtatást el lehet intézni mobilon, ami gyors reagálást követel mindenkitől, aki érintve van benne. El odáig, hogy a történések hektikusan alakulnak. Nem tudom, hogy öt perc múlva érkezik-e valaki, valakik, vagy sem. Nem tudom, hogy aki most elhatározza, hogy elmegy, egy mobilbeszélgetés után változtat-e korábbi döntésén, vagy sem. Szorozzuk meg ezt a mobilgazdák számával, s legalább kétszerezzük meg a potenciális programváltoztatók számát, hiszen mások is kezdeményezhetnek valamit. Egészen nyilvánvaló, hogy ez rugalmasságot követel a mobilozók környezetétől. Nem is akármilyet. Felpörögnek az események az információtovábbítás gyorsasága folytán, csak idősödő mi magunk nem pörgünk fel olyan könnyedén, bár még képesek vagyunk követni a sűrű változásokat. Marad a fatalizmus: vesszük az új variációkat, ahogy jönnek, s jól-rosszul levezényeljük őket. A tendencia egyértelmű. Korosodásunkkal párhuzamosan az eseményekben bekövetkező változásokra egyre nehezebben fogunk reagálni. Azt hiszem, ez belátható.        
Lábjegyzet a Szám 22-höz. A zsidók „végeznek” az amoritákkal, és Moab királya, Balak mindezt látja. Követeket küld Bileámért (Bálám), hogy átkozza meg a választott népet. Bálám először vonakodik, majd az Úr parancsára szamárra ül és elindul. Ám szamara háromszor is ellenáll a továbbhaladásnak. Utóbb kiderül, hogy egy angyal állta útját, hogy késleltesse Bálám Balakhoz érkezését. A találkozás létrejön, Balak megismétli átokmondásra irányuló kérését, Bálám pedig nyomatékosítja: csak azt prófétálja, amit az Úr a szájába ad. Ezután felmennek Kirjat-Hucotból Bamot-Baálra, s megtekintik a tábor szélét. Közöm. Éváék elindultak hozzánk autóval és hamarosan késleltetést szenvedtek. Ki tudja, mitől menekültek meg ezáltal. Mindenben az Úr gondviselő kezét kell és érdemes keresni. Kocsijuk további sorsáról ma dönt a szerelő, utazásuk irányáról pedig a család.
A közmondás (Mit állsz itt, mint a Bálám szamara?) forrása ez a fejezet. A szamár „látta” az angyalt, akit gazdája nem. Később megvilágosodik Bálám előtt, hogy mindezt az Úr rendelte így.