Mickey webnaplója

Kezdenek összecsúszni a programok. A kaland-park és a műsziklák megmászása késik, ugyanígy a Csodák palotájának a meglátogatása is. A tegnapba belefért egy játszótér, de a nap zömét a redőnyök hűvösében töltötte a kér fiú laptopjukkal. A lánykák velem játszódtak.
Először az ágyam feletti mennyezetre rögzített hintát vette birtokba a három éves Flóra. Mondom nővérének: Nyugi, tegnap csak néhány percig bírta, majd lekéredzkedett. Várj egy kicsit, mindjárt leszáll. Hát volt eszébe. Tegnap csak én voltam vele, ma két szülője is. Megérezte azt is, hogy Estelle is szívesen hintázna. Így hát még jobban ragaszkodott a hintázáshoz. Mentő ötletem támadt. Estelle-t azzal biztattuk, hogy terüljön el az ágytakarón. Vejemmel megmarkoltuk az ágynemű két-két sarkát, és ezután függőágyként használva lóbáltuk a nagyobb uncsit. Persze ez már kellett Flórának is. Nos, így cserélt gazdát az egyszemélyes balancier. Természetesen pétanque-ot is játszottunk utána babzsákokkal. Kétségeim vannak afelől, hogy vajon repesett-e alsó szomszédunk a gyerekek hangos lelkesedése, a zacskók puffanásai miatt. S az állandósuló szaladgálás vajon nem ment-e az idegeire. Jól élnek a gyerekeink.
Négyből három családi házban lakik, ahol nem szól rájuk a házmester, se a szomszéd. Mindenesetre kb. egy órát küszködtünk azon, kinek a golyója közelíti meg inkább a cochonnet-t. Estelle komolyabban vette a játékot, mint én, s kölcsönösen meg voltunk elégedve. Egy percre sem volt kétséges, hogy qui gagner.
Vejem fotózott, én előbb állva, utóbb ülve játszottam. Estelle unoka szorgalmasan visszahajigálta a lövedékeket, én meg hajolgattam értük. Kérdeztem: Hogyan lehet, hogy te ugrabugrálsz, és én izzadok. E. megjegyezte: ő is izzad. (De én jobban!)
Kati fotókat kér a többiekről is. Eddig alig gyártottam. Jobbára a vendégek fényképeztek. Ma este strandolás után lekapom őket, ha úgy adódik. Most csend van és nyugalom. Talán sikerül délután befejeznem elkezdett novelláskötetemet, s valamit ejtőzni is.  Egyebekben: már is hiányoznak.
Lábjegyzet a Szám 25-hez. Bálám (Bileám) hazatér. Az izraeliták összeadták magukat moabita nőkkel s hódoltak az idegen isten,  Baál előtt. Jahve kiirtással fenyegeti meg az egész népet. Hatalmas vész tizedeli meg őket. Ekkor Áron unokája, Pinchász lándzsával halálra szúr egy férfit, moabita nőjével egyetemben.  Jahve „megengesztelődik”, s a vész magáll. Addigra több mint 20 000 izraelita lelte halálát. (Szt. Pál szerint a bírák végeztek ki közülük 1000 főt, a többivel a vész végzett.) Pinchász része lett a papság, s utódaié. Mózes parancsot kap a midianiták megtámadására. Közöm. A legalapvetőbb: Tisztázni, kinek tekintem Istent, s hogy vélem: kinek tekint Ő engem? Ha Krisztus életem egyetlen fix vonatkoztatási pontja, akkor mindent hozzá mérek, az ő szemével kívánok látni, az ő irgalmasságával tekintek mindenki szükségére, ínségére, és nem keresek magamnak bálványokat. (Ez a hamis istenek keresése volna a paráználkodás ószövetségi értelemben): eltérni az igaz útról, letérni az igazak útjáról. A csábító persze mindig ott settenkedik az ember körül: hogyan lehetne kikezdeni emberi tartását. Tehát ez a második kérdés. Nyugodt szívvel kijelenthetem-e: Vajon nem übereli-e semmi és senki Krisztus-követésemet?