Mickey webnaplója

Mindenki elment. Utoljára Éváék. Ők is egy órával előbb, mint kellett volna. Valaki a biztosító és taxi központ gépezetében tévesztett. Kettő helyett fél egyre jött értük a mikrobusznyi taxi. Egyórakor megsajnáltuk a lent várakozót, Éváék becuccoltak. Kivitették magukat a reptérre. Ünnepélyesen elbúcsúztunk. Utána az erős próza következett. A lakás korábbi rendjének nagyjából való visszaállítása. Próza a prózában: a lakás kiporszívózása.
Tudtam, hogy így lesz, mégis – mint minden alkalommal – megjelent a hatalmas űr. Tán nem is megjelent az űr, hanem űr támadt. Űr támadt utánuk. Miért?
Nem hallom Éva és Fr. többé-kevésbé szellemes beszélgetését. Pedig jó. Érzem rajta, hogy partnerei egymásnak – húsz év után is.
Előttük ment haza M. Levivel. Fáj a torkuk, egymást fertőzik – mondja. Limonádét tessetek inni, felelem búcsúzóul. Az természetes és erősíti a szervezet ellenálló-képességét.
Zsuzsáéktól már Balatonnál elváltak útjaink. Ők északnyugatnak, mi nagyjából keletnek tartottunk. Legelőször pedig a Kata-Robi páros „oldott kereket” (Pontos a kifejezés: kiengedték kocsijuk fékjét).
Ám a csöndet leginkább mégis az unokák zsivajának a hiánya okozza.
Hiányzik M-unoka, aki legtöbbet ült az íróasztalomnál, és aki 4 nap óta bolognai szószos spagettit kért s kapott.
Hiányzik T-unoka, akinek a szavát alig lehetett hallani, s aki virtuális autóját kitartóan és eredményesen versenyeztette itt tartózkodásuk folyamán.
Hiányzik E-unoka, aki nade-papának szép képet készített, s amelyet feltettem a szoba falára.
Hiányzik Fl-unoka kedves csiripelő hangja. Igazi hölgy. Már három éves. Videón kellett volna rögzíteni, amikor bármiről beszél. Szeretnék úgy tudni franciául, ahogyan ő.
Hiányzik Á-unoka, aki sokat focizott, s csocsózott a „papával”. Csak ritkán rikkantott fel: unatkozom!
Hiányzik Bl-unoka, aki még mindig színéről kezdi a nutellás zsemle elfogyasztását, és elég gyakran rikkantott fel: unatkozom!
Hiányzik A-unoka, aki egyfolytában fülig húzta a száját, és kerülte az ékezetes magánhangzókat. Igazabol nehez is megerteni, minek kellenek azok, hisz nelkuluk is ugyesen elboldogulunk. Igaz-e A-unoka? Olulunk egymásnak, és belebújunk a cipóba, ha húvosodik az idó.
Hiányzik L-unoka, aki délben még itt volt, és jól érezte magát az unokatesók társaságában.
Hiányzik D-unoka, de már nem sokáig. Ők ketten (L és D)közel laknak hozzánk, így alkalomadtán át-átlátogatunk hozzájuk.
Nem hiányzik a „teniszkönyök” (könyöktáji ínhüvelygyulladás), amely a Balatonon ért utol. Talán ezután kényeztethetem annyira balkaromat, hogy elmúljon.
Összefoglaló a MTörv 2-höz. A pusztai vándorlás véget ér. A fegyverforgatók kihaltak, s új nemzedék száll harcba Kánaán megszerzéséért. Közöm. Érdekelt, hogy lehetséges „tisztességes” a hódítás. A fejezet több törzsön való átvándorlást taglal. A taktika mindenütt ugyanaz. „Engedjetek át földeteken. Az úton maradunk, az ételért italért fizetünk.” Ez kétszer megvalósul. Harmadszor ellenáll az átvonulásnak a helyi király. Egész népe kiirtásával fizet érte. Szichon földjét így hódítják meg, Hesbon királyt és egész népét kiirtják a zsidók. Együttműködnek az Úrral, aki tudja, hogy Hesbon ellen fog állni az átvonulási kérésnek. Mintegy isteni beavatkozással (Deus ex machina?!) vívják győztes csatájukat a helyi törzzsel. Isten a tudója, én nem, hogy miért kellett annyi vérnek elfolyni honfoglalásuk során. Majd odaátról tán más megvilágosításba kerül minden. Ám, aminek régen talán elkerülhetetlenül meg kellett valósulnia, mára már nem okvetlenül. A Közel-Keleten – a világ nyilvánossága előtt végzett – emberirtó hadjárat túlmutat mindenen, ami emberi. Nem vagyok megelégedve a világ helyzetével. (Szudán, Ukrajna, Szíria...) Sajnos azzal sem, ami nem látszik háborúnak, de fojtogatóan az. A pénzmágnások, spekulánsok mohósága, enervált magatartása, amellyel a népek, nemzetek erőit szívják el teljesen értelmetlenül és szívtelenül.
Csupán Pál apostol szavai vigasztalnak: Ahol eluralkodik a bűn, túlárad a kegyelem.  Így legyen!