Mickey webnaplója

Reggel végiglapozom a fb-ot, az e-maileket, de sehol semmi.
Mit csinálnak az emberek éjszaka?
Alszanak?
Mindenki alszik?
Reggeli tájékozódásom meglehetősen céltalan. Olyasmi, mint a hírek meghallgatása vagy a reggeli lapok átfutása. Tiszteletkör, hogy képben legyek. Hogy tudjam, mi foglalkoztat másokat, és tudjam, miről hallgatnak, miket hallgatnak el. Pl. a lapok egyes csetepatékról hosszasan cikkeznek, más, esetleg komolyabb vérengzésekről alig. Egyeseket kommentáltnak, másokat hűvös csend öleli körül. Már Molnár Ferenc megírta, hogy más náció polgárai a reggeli lapjukat elolvassák, és kész. A magyar ül a kávéházban (ma tán másutt, pl. az üzletközpontok újságos standja előtt, és olvas és olvas. Összehasonlítja a lapokat, arányít, gyököt von, s megpróbál a sorok között olvasni. Szó se róla, időrabló folyamat és az általános bizalmatlanság jele. Így próbálkozik azzal, hátha mégis megtud olyasvalamit, amit a publicista mintegy akaratlanul, véletlenül kotyog ki, vagy meglehetősen homályosan fogalmazva mégis megsejtet. Ha semmiről se szólnak a reggeli lapok (FB, email), azt jelenti, hogy mindenki lustálkodott, nem kommentált, nem írt, nem fogalmazott, nem foglalkoztatja semmi, vagy nincs kedve írni. Magam is csendes pauzát érek meg.
Keresem, milyen fotókat válasszak mára (megtaláltam őket, címük Kint és bent lesz), olvasom az Ószövetség soron következő fejezetét (ld. lejjebb), és legfeljebb arról számolhatok be, hogy este tisztogatás közben eltörött az olvasószemüvegem kerete. Vagy 10 éve nyúzom, és tapossák gyermekeim gyermekei. Mostanra megadta magát. Átmenetileg használható, mert eddig a keret tartotta a lencsét, most a pillanatragasztó állandósítja kapcsolódásukat, míg erőteljesen meg nem tisztítom az üveget. Attól biztosan szétpattan a barkácsolt konstrukció.
Összefoglalás a MTörv 5-höz. A tízparancsolat és átadása körülményeinek részletes kifejtése. Kvázi visszaemlékezés arra, mi is volt a Hóreb-hegyén.  Néhány kiemelés:
– Ne legyenek más isteneid!
– Ne káromold az Isten nevét.
– A hét hetedik napja legyen a nyugalom napja.
– Ne kívánd felebarátod feleségét.
– Ma átéltük, hogy beszélhet az ember az Úrral, anélkül hogy meghalna.
Közöm. Mind-mind egy-egy olyan évezredek óta ható mondat, amely végigkíséri az emberiséget történelme során, és vele élve vagy ellene mondva nem marad következmények nélkül. Az elsőhöz: Tegnap írtam a bálványokról. Ma írhatnék a magyarok cifra káromkodásáról. Bár tán már mintha kopna rólunk. Ennyire civilizálódtunk? Ennyire enerváltak volnánk? Ennyire vallásosak lettünk? Nem tudom.
A vasárnap megülése egyre több problémát vet fel. Jézus azt mondja, nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért. Indokolja is, amit mond. Ám az a profithajszolás, ami mostanság átjárja a vasárnap is nyitva tartó üzletláncokat, a pénz bálványozásából fakad. szemforgató és képmutató volnék, ha azt mondanám, hogy nem éltem a nyitva tartás lehetőségével, s igen sokszor. De ha nem tartanának nyitva, nem élnék vele, s kibírnám.
A szexuális szabadosságról nem kívánok szólni. Következményeivel együtt ismerős. Sokszor alig lehet követni, hogy ki kinek az apukája, s kivel miféle rokoni kapcsolatba került.
Most csak megemlítem, hogy tényleg lehet úgy szólni az Úrhoz, hogy az ember életben marad. Érdemes megpróbálni.