Mickey webnaplója

A netről lopkodtam össze néhány verseket érintő érdekességet. Minden időmértékes vers néhány ritmusos elemből áll (verslábak).
– Az alábbi sorok szellemessége az, hogy a görög elnevezés kezdőbetűjével azonos kezdőbetűjű keresztnévvel, becenévvel jellemzi egy-egy versláb ritmusát.
jambus: Ja-nó          U – 
trocheus: Tó-ni         – U 
pyrrichius: Pi-ri         U U 
spondeus: Sá-rát      – – 
anapestus: A-ni-kó   U U – 
dactilus: Dá-ni-el      – U U
Igazából egy néhány nappal korábban elém kerülő időmértékes versikét, versrészletet szerettem volna megmutatni, merthogy a költők (és nem költők) a hétköznapok során bőven beleakadnak effélékbe. Az eredetit nem találtam meg, de az alábbiak se rosszak.
– A Csepeli HÉV bérletpénztárán ilyen szép hexameterben szólítják fel az utast:
„Áfás-számlaigényét kérjük, előre jelezze!”
– Ismert Weöres Sándor: Az éjszaka csodái részlete:
...s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– Devecseri Gábortól:
„Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit”!
Egy újabb mástól:
„Gépjárművezető-igazolványok kiadása”
És egy általam talált régi a Wartburg szerelőkönyvből:
„A fékvezetékeket is légteleníteni kell.”
– Radnóti névike albumába illő és éppen nem illő, annál furább papi nevekkel futottam össze.
– P. Eördögh András jezsuita, jóságos, mindenkin segítő és leleményes valaki.  
– P. Pogány János piarista pap, aki kemény kézzel fogott minket matematikára, és mostanában a
– Szeghy Ernő Emlékeimben olvasok egy „határtalan jótékonyságáról ismert veszprémi segédpüspök”-ről, akinek a neve Pribék István vala.
(Amint ígértem, Szeghy könyvére még majd visszatérek, mert tanulságos.) És most
Összefoglaló a Bír(ák) 1-hez. Júda és Simeon társulnak, hogy egyesével legyőzzék a nekik kijelölt területek népességét. Így elkapják az Adonicedek nevű fejedelmet, aki így szól: „hetven királynak vágattam le keze és lába hüvelykjét, ahogy én fizettem, úgy fizet nekem vissza Isten is”. Volt, amelyik népségen „betöltötték az átkot”, másokat leigáztak, adófizetőkké tettek, Gáza környékét nem tudták legyőzni, mert azoknak „vasszekereik” voltak. Sok helyütt pedig szomszédként megmaradtak mellettük a kánaániták. Közöm. A mai legdurvább brutalitással folytatott harcok, háborúk hasonlítanak az ókoriakhoz. Az átok betöltése kardélre hányást jelentett, s kíméletlen leszámolást minden korú katonával, és civil lakossal. Hogy ma a dzsihád vallásos mezén túl miféle összetevői vannak a brutalitásnak, csak találgatom:
– Az elektronikus játékok sokasága sugallja, hogy egy élet nem számít, hisz van belőle öt.
– A tévéfilmek jelentős részében nem találsz két percet, amikor egy pisztolyos vagy gépfegyveres illető ne kezdene el tüzelni, egy maszkos alak fojtogatni stb. Nem részletezem.
– Hogy a civilizált népek erkölcsi nívója változott-e, arról leginkább a pszichológusok, papok tudnának beszámolni.
Persze nekem is vannak elképzeléseim: gondolhatok Srebrenicára, akár tuszi-hutu vérengzésre és még vagy száz más országot, települést sorolhatnék.