Valahogy vártam, hogy megérjem. Nem azért mert ez érdem, de minden további év teljesítmény. Hajnalban ébredve próbáltam felvenni felmenőimmel a kapcsolatot, merthogy köszönettel tartozom az égieknek, s azoknak, akik már odaát vannak. Sorra szólítgattam őket. Hol vagy? Hogy vagy? Majd eszembe jutott egy-egy rájuk jellemző mondat. Megidézek közülük néhányat, akiknek a hangja belülről szól, s alig valakik ismerik fel, ki melyik leírt mondat tulajdonosa: 

– Egy régi nótát hoz Budáról át a szél.
– Az olló az oda mindig belecsúszott. De most meg sehol se...     
– Na, nessemtelenkedj!
– Pistike! Mi lesz a libából, ha levágják. Töpörtyű.
– Mizújság, Mizanov mester?
– Azért az öreg Matula bácsi csak gondolt rád!
– Ez egy üveg üveg Malaga, Tutenkamen v.-a.
– Várj, te megá’...
– Te gyere egyszer ide! Tanultál?
– Fiacskám, így kell kötni, látod: csak így, csak úgy, csak így, csak úgy...
– Tatám. Nincsen egy se forint!
– Integessetek. Nem látjátok, lent csikorog öreganyátok!
– Hogy is lesz az az esküvő?
– Apukám, éreztem, hogy jössz!
Befejezem, mert regénnyé dagadnának ezek a kiragadott és összefüggéstelen mondatok. Mind mögött egy-egy befejezett élet, remények, boldogságok, olykor boldogtalanságok rejtőztek.
***
A Madarász utcába kontrollra vittem reggel uncsikát (nincs semmi baj), s néhány fotót készítettem a Váci útról várakozás közben. Mindjárt mutatom.
Most pedig munkára fel, mert felkérés érkezett. Igaz, hogy nem igazán sürgős, keddig ráérek elkészíteni. Ha valakinek nem köszönném meg véletlenül szülnapi gratulációt, ide írom: MINDNYÁJATOKNAK KÖSZÖNÖM.
A google is meglepett. Rendesen figyeli, miket művelek. Azt közli, hogy 23 követőm van és 252 597 látogatást regisztráltak eddig, ha jól értem. 
Összefoglaló a Bír 2-höz. Józsue meghal, s vele saját generációja is. Az új nemzedék pedig meg-megfeledkezett az Úrral kötött szövetségről. Segítségül az Úr bírákat támasztott közülük, akik őt képviselték. Míg köztük éltek, csak-csak volt a népnek tartása, de halálukkal ismét idegen Baálokkal „paráználkodtak”. Szó szerint is. A kánaánita istenek tisztelete kultikus prostitúcióval párosult. Az Úr az izraeliták által meghagyott népekkel próbára tette szövetségeseit. Amikor elkutyultak, rablókkal kifosztatta őket, de megtérésüket a bírák rendre elérték. Ekkor „kiszabadította őket elnyomóik kezéből”. Közöm. Ma is nehezen értjük az összefüggéseket életünk kellemes és kellemetlen történéseit illetően: azt, hogy mi miért ér bennünket. Több eséllyel találnánk igaz magyarázatot akkor, ha csendet tudnánk támasztani magunkban, és meghallanának: Mit üzen az Úr? Legyünk rajta!