Mickey webnaplója

Ma bent jártam Levi kórházi szobájában. Uncsika mindnyájunknak örült. Folyik annak a kipuhatolása, hogy mitől volt eddig öt ízben maga alatt ez a természeténél fogva vidám kisember. Van rá esély, hogy annyi a dolog, hogy túl hosszan nem étkezik. Az esti korai lefekvéstől reggelig. Mivel kis súllyal született, vagy késő este kellene még valamiket ennie, vagy éjszaka, hogy a cukorszintje normalizálódjon. Hétfőn terheléses cukorvizsgálattal kívánják rövidre zárni a problémáját. Remélhetően kezelhető az elesettsége, és meg is szűnik. Többet most nem tudok erről, s ami valószínű, az még nem végeredmény.
Készítettem róla és a kórházat környező épületekről fotókat. Azért vittem a kamerát magammal, mert az ötödik emeleti folyosó végéből megcélozható a Vár, s minden, ami közben van. Érdekes élmény rázoomolni egy-egy épületekkel tömött városra. Valahogy egymás mellé teszi a gép a térben egymástól kilométerekre eső épületeket, műtárgyakat, a tájakat, esetemben a budai hegyeket.
Miklós fiú éjszaka háromszor ébredt arra, hogy ilyen-olyan sérült gyerekeket hoz a mentő. Egy család azért verte fel a folyosó csendjét, mert a szobájukban nincs televízió. Márpedig tévé nélkül nem élet az élet, mint ahogyan mobil nélkül, laptop nélkül se. Ó, ha belegondolok, hogy gyerekkoromban nem létezett tévé Mo-on, nyilvános telefon néhány forgalmas útkereszteződésben, lakástelefon a hatalom kegyének a függvényében volt, vagy sem. Mi tagadás, ahol Levi fekszik, van tévé. Amikor a két beteget fogadó szobába új jövevény érkezett, első dolguk a tévé bekapcsolása volt. Nem nézték egész nap, fogalmuk se volt róla, hogy éppen mi megy benne, de a képernyőnek villognia kell. Hozzátartozik komfortérzésükhöz. Este Levente szeme is rátapadt a mozgó alakokra. Ekkor kérte Miklós, hogy kapcsolnák ki, hiszen senki sem nézi. A kisgyerekek pedig jobb, ha alszanak. Meglepő volt a szomszéd felnőtt reflexe:
– Persze, kapcsolja csak ki nyugodtan. Mi már megszoktuk, hogy szól a tévé, mint minden lakásban.
– Nálunk nem – mondta Miklós.
Mire az asszonyka: – De jó maguknak.
Alig állta meg Miklós, hogy vissza ne kérdezzen: – Aztán miért jobb nekünk, mint bárkinek. Senkinek sem kötelező tévét tartania lakásában.   
Összefoglaló a Bír 19-hez. Egy levita mellékfelesége megunta férjét, és hazaköltözött apjához. Jó idő elteltével a levita utána utazott két szamárral és egy szolgával. A nő apja napokig tartóztatta, ám csak eljött az indulás ideje, s akkor hazafelé vették útjukat. Mivel esteledett, bementek egy Gibea nevű helységbe, ahol senki fia nem kívánta befogadni őket. Végül egy öregembernél húzódtak meg. Ekkor az ellenséges érzületű és sötét erkölcstelenségben élő alvilági figurák körbevették a házat, s követelték, hogy hadd erőszakolják meg a férfi vendéget. Az öreg meg akart velük alkudni, felkínálva tulajdon szűz lányát. Ekkor a levita kivitte nekik mellékfeleségét, akin azok mind erőszakot követtek el, reggelre a nő meghalt. A levita hazavitte, és a halottat 12 részre vágva minden törzsnek elküldött egyet, mintegy jelképezve, hogy most aztán kiássuk a csatabárdot, mert a Benjámin törzséhez tartozók követték el ezt a gyalázatot. Közöm. Ma mintha fordítva szokott volna történni a dolog, ami egyáltalán nem ildomosabb. Harcok során, háborúk idején védtelen nőknek esnek a megkérgesedett szívű katonák. Gondolom, a folyamatos öldöklés készíti ki őket erkölcsileg. Az összefoglalóban alviláginak emlegettem a lakókat. Az eredeti szövegben a Beliál szó szerepel, s ez alvilági hatalmat jelent, azaz kb. gonosztól megszállott az értelme. Mit szóljak a mai fajtalankodókhoz? Szegény világ, szegény Európa.