Mickey webnaplója

Emlékezetemben visszamegyek gimnazista koromba, s két mélyen bennem élő dalt idézek fel: Az egyiket anyám is nagyon szerette, együtt hallgattuk a Háry-filmben. Kodály is szerethette, mert daljátékába beemelte ezt a népdalt (igazából katonadal), mely így szól.
Sej, besoroztak, sej, besoroztak engemet katonának,
Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édesanyámnak.
De már látom, nem viselem gondját, csuhaj szegénynek,
Sej, oltalmára, sej oltalmára hagyom a jó Istennek.
Sej még a búza, sej, még a búza ki sem hányta a fejét,
Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elhordta a szemét.
Páros fehér galamb, ne hordd el a búza kalászát,
Sej, miből süt a, sej, miből süt a kisangyalom pogácsát.
Persze lelket a moll-jellegű rubato-dallam lehel bele, amit nem tudok ideidézni. Lehet, hogy fent van a youtube-on? Miért ne lenne?
A másik azért jön elő, mert P. Marcell karmelita életének könyvét olvasom. Ő minden reggel ezzel a himnusszal kezdte eszmélését, én pedig a piaristáknál énekeltem huszadmagammal a kórusban alkalmanként:
Veni, creator Spiritus,
mentes tuorum visita,
imple superna gratia,
quae tu creasti pectora.
Minden versszakát nem énekeltük, általában csak az elsőt. /Teremtő Lélek, jöjj közénk, / híveid szívét látogasd, / töltsd malaszttal a lelkeket,  / kiket hatalmad alkotott! /
De ha már P. Marcell. Annyira szerzetessé lett, hogy a kármelbe lépése előtt minden irományától megszabadult: Eltüzelte korábban benne megérlelődött gondolatait a kályhában. Csak egy tanulmánya láttán habozott rövid ideig: Ebben Az ember tragédiáját hasonlította össze a Fausttal. Ez is követte a többit. Nem maradt semmije. Ekkorra már lehántotta magáról a táncmulatságok, a természet, a zeneművészet és az irodalom iránti vonzódását. Egyedül „a” Szeretetnek kívánt élni. Mennyire hasonló a ciszterci Halász Piusz esete! Ő már szerzetes, amikor az ÁVO kofferszám odacipelte a fogva tartott Piusz elé összegyűjtött írásait. Felszólították, hogy működjön velük együtt, vagy a szeme láttára vetik tűzbe valamennyi írását. Ő bólintott, hogy tegyék. Mit élhetett át?
Mindez csak azért foglalkoztat, mert a múltamból mind a mai napig blogom több ezer bejegyzése mellett sok cikkem, több könyvnyi kéziratom keletkezett. Egyelőre még nem lettek a tűz martalékai. De amikor összeomlott a freeblog-szisztéma, kicsit magam is nehezen vettem a levegőt. Márpedig bármeddig folytatom is a napi posztok írását, magammal egykor csak a szeretetet vihetem által, azt, aminek ez az általam igen tisztelt két szerzetes is teljes életét szentelte.
Összefoglaló az 1Sám 2-höz. Dicsőítő imával indul a fejezet. Hanna kijelenti: „Nincs más szent, csak az Úr! Ő adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan, megaláz és fölemel ... az ember nem győzhet a maga erejéből...” Majd a fejezet Éli semmirekellő fiai tetteit mondja el. Az áldozatra szánt húsokat nyersen kitépik a hívek kezéből, s a legjobb falatokat maguk felemésztik „súlyosan vétve az Úr ellen, akinek az áldozatát semmibe vették”. Még megtudjuk, hogy Hannának Sámuelen kívül 3 fia és 2 lánya születik, valamint azt, hogy Éli gyengekezű, s bár inti fiait, nem akadályozza meg őket bűnös, léha életmódjukban. Az Úr Éli egész családját létében fenyegeti magatartásuk miatt: „egész házad népe elhullik az emberek kardja élén”. Közöm. Hanna imája meghallgatásra talál. Kedvenc zsoltáromban ez áll: „Pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret.” (126. sz.) Az idézett félmondatot pedig – „az ember nem győzhet a maga erejéből” – Jézus átformálja: „Nélkülem semmit se tehettek.” Ez mára evidencia, s változatlanul érvényes. Ami pedig Éli fiait, Hofnit és Pinchaszt illeti, a figyelmeztetés azt vetíti előre, hogy „a bűn magában hordja büntetését”.