Mickey webnaplója

Éjjel vadakat álmodtam, nem ismertem fel a tájat, ahol csatangoltam, már nem is tudom, hová igyekeztem, koromnál fogva természetesen többek között egy félreeső helyet kerestem, amit aztán felébredve meg is találtam. Mindenesetre álmomban betértem egy templomba, feltehetően a medjugorjeibe, mert több változatban énekelték gitárkísérettel ismételgetve: Alleluja, Tu es pace, Du bist Friede, és magyarul is, ami furán hangzott, mert triolával kell indítani a dallamot a szövegfordítás miatt, amelyet nem lehet tömöríteni egy határon túl. Te-vagy-a béke! Olyan alaposan a fejemben maradt a dallam, hogy ugyanabban a hangmagasságban szól bennem most is. Éspedig egyenletes négynegyedes lüktetésű kísérettel. Szerettem ezelőtt 23 éve, ahogyan énekelték szentségimádáskor az említett kegyhelyen.
Reggel vetettem egy pillantást a tegnapi számítógépes anyagokra. Mivel „ribillió volt” a Lendvai utcában (FIDESZ székház), több facebookos bejegyzéshez megjegyeztem: „Magyar magyart rontja, kár, bár több esze volna már. (Kodály nyomán)” Egyvalaki visszakérdezett: Ezt 2006-ban is megjegyezted? Én a valóságnak megfelelően reagáltam észrevételére: Igen.
Ugyancsak reggel vetettem egy pillantást környezünk állapotára is. Az ablakon kinézve készítettem néhány fotót a ködös reggelről. Majd látva, hogy a szúnyogháló belehamisít az elképzelt tájképbe, kimentem slafrokban az erkélyre, s onnan fotóztam egyet. Gyorsan visszahúzódtam. Azért 5 fok nem túl sok, még ha nem is mínusz 5. Valaminek vége van, s valami elkezdődött.
Alighanem megszaporodik a gumis munkája. Jön a téli gumi csere.
Összefoglaló az 1Sám 13-hoz. A hebehurgya Saul király hebehurgya fia, Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját. A filiszteusok nagy sereget toboroztak. Saul is megfúvatta a harsonákat. Az ellenség láttára a zsidók szétrebbentek, kik sziklahasadékba, kik barlangokba. Mindössze 600 fő tartott ki Saul mellett, aki Sámuel érkeztére várt. Utóbbi késett, ezért maga mutatott be áldozatot az Úrnak. A megérkező Sámuel nehezményezi illetéktelen beavatkozását abba, ami nem rá tartozik. Leostobázza Sault, s azt jósolja, hogy az Úr nem fogja uralmát fenntartani, annál is inkább, „mert keresett egy szíve szerinti embert népe fölé fejedelemnek”. A csata már-már a láthatáron. Mivel pedig a filiszteusok dolgoztak vassal, tisztességes fegyverük is csak nekik volt. A szerző megemlíti, hogy csupán Saulnak és fiának, Jonatánnak volt a kezében kard a michmászi csata megindulásakor. Közöm. Mindig is eléggé titokzatosnak gondoltam, hogy mi szükség volt Saul felkenésére, amikor ott lappang Dávid a háttérben. Egyelőre még titok fedi kilétét, de már szó van arról, hogy ő az Úr szíve szerinti ember. Most se értem ezt a Saul nevéhez fűződő közjátékot, hiszen mint kiderül, alapjában véve gyáva, uralkodni nem is kívánó, s mint majd még látjuk, féltékeny és depressziós figura. Az ilyennek nem való a kormányzás. De hát – mint tudjuk – az Úr útjai nem a mi útjaink, s az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Ez erre a történetre is érvényes.