Mickey webnaplója

Secko jedno – mondja a lengyel. (De ahogy írja! Wszystko jedno.)
Jó lenne lefotózni a gizehi piramisokat, de ide a gázgyár tornyai látszanak.
Vagy pl. le kellene kapni a Machu Picchut, de itt Aquincum romjai vannak.
Akkor esetleg a Mont Blancot, de itt a Hármashatár-hegy vonulatai keretezik a nyugati kilátást. S amikor átrepültünk a Mt. Blanc felett, nem volt nálam a fényképezőgépem.
A száguldó TGV fénycsíkjai eredeti kép témája lehetne, de itt a szentendrei HÉV jár.
Milyen hatásos volna a Colosseum tövében álló műrómai katonát fotózni, de itt csak két kisebb, egy polgári és egy katonai amfiteátrum romjai fotózhatók alkalmi hajléktalanokkal.
Rómában a fehér márvány monstrumot, az „írógép”-et sokan fotózzák, nekem egy kidobott Continental masina roncsai jutottak témaképpen.
Henry Moore Glenkini keresztjét nem fotózhattam le, de számos út menti pléhkrisztust igen.
De ha már H. Moore: A Király és királyné szobrát se, de a szánkódombra felvitt fehér padot igen, és a Graphisoft Sakkozók c. szoborkompozíciót is.
A Sixtus-kápolnában tilos a fotózás, mert... itthon nem. Ami szép szobor adódik itthon és kép a falon, mind egy-egy témám alanya lehet hajnali derengésben, nappali éles fényben, vagy este vakuval.
A portré sokba van és ritkán sikerül valakiket természetes valójukban lefotózni, ám nem tilos esküvőn képeket készíteni. Még leginkább ekkor nyílik lehetőség feltűnés nélkül élethű portrékat elkapni.
Mi lenne, ha a Golden Gate-hídról készítenék képet? Semmi. Az egymillió kép eggyel szaporodnék. De jó képeim vannak az újpesti Vasúti-hídról, amelyet már elbontottak, s alacsonyabb utódját felépítették.
Lehet, hogy „Franciában” járva a Notre-Dame előtt fényképezkedhetném, de itt a vajdahunyadvári kápolna adódik oldalt az Anonymus-szoborral, esetleg a Mátyás-templom, tetszésem szerint.
Ha Mexikóban kilovagolnánk a sivatagba, hatalmas kaktuszokba botolnánk. Itt az erkélyládában másféle pozsgások vannak: kövirózsák.
A mondás szerint az is bolond, aki más kalappal kíván köszönni, mint amilyen van neki. Simili modo: az a fotós is bolond, aki sóvárog távoli témák miatt, ahelyett hogy megbecsülné a rendelkezésére álló technikát, teret és időt. Igen, mindegyiket. A technika lehetővé teszi, hogy amit láttatni szeretnék, meg is tegyem. A tér elemeinek sík vetületét képes vagyok megörökíteni, mégpedig többféle időszakban. Egyszer ismételten visszatértem a Sodrás utcai kápolna-ablakba, hogy az udvar cseresznyefáit virágzó, zöld lombú, levélhullató és havas mivoltukban megörökítsem. Ehhez egy évre volt szükségem. De megérte kivárni.
Összefoglaló a 2Sám 1-hez. A lényeg ugyanaz, mint az 1Sám 31-ben, az elbeszélés kicsit más. Saul és fiai elesnek a csatában. Itt Saul és Jonatán. Ott a király és három fia és fegyverhordozója, akivel együtt kardjába dől Saul. Itt a hírt hozó amalekita elmondja, hogy Saul kérésére megadta neki a kegyelemdöfést. Dávid böjtöl estig, szomorkodik, siratja a királyt és barátját, Jonatánt. Este aztán utasítja egyik legényét, hogy szúrja le az amelekitát, aki felkent királyát ledöfte. Így is lesz. A fejezet hoz egy verset, egy himnikus emlékezést a királyról és Jonatánról.
Közöm.
– Jaj annak, aki rossz hírt hoz! De miért vártak kivégzésével estig?
– A siratóénekből idézek: „Saul vértjét az elesettek vérével kenték, a bajnok velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül.” Etc.
Nemde Arany vette át ezt a hangvételt a Szondi két apródjában:
/ Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl! / Mint bástya, feszült meg romlott torony alján: / Jó kardja előtt a had rendre ledűl, / Kelevéze ragyog vala balján. /