Még hajnali sötétség van, amikor elindulok a kúrára. H. jobban érzi magát mióta megkapta, de I. és Cs. is részt vettek (önként és dalolva) egy injekciókúrán, amely koleszterin-antitestek véráramba juttatását szolgálja. Mivel esszenciális hipertóniával élek együtt immár legalább húsz éve, elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, alávetem magamat ennek a kísérletnek, amelyért mindenki maga fizet (ha egyszer rákényszerült a felfedezője, hogy saját erejére támaszkodva, állami támogatás nélkül sőt annak mintegy akarata ellenére fejlessze tovább az általa kidolgozott eljárást). Én is fizettem. Az első kezeléskor kb. annyit, mint életemben összesen idáig a rendőrségnek, akik olykor szabálytalanságokon kaptak rajta.
Olajozottan folyik a páciensek fogadása fél héttől.
Hamar megtelik a kb. 15 emberre méretezett váró, s az adminisztrációnak egy munkahely, a vénás kezeléseknek legalább négy kialakított tere van. Légkondi kettő. Kell is, mert a lakásból kialakított rendelő belmagassága csaknem folyamatos légcserét indokol. Tapasztaltam, hogy használják is, noha ugye nov. 19., Erzsébet nap van. Isten éltessen minden általam ismert és tisztelt (és persze az általam nem ismert) Erzsit, Zsikét, Zsókát, Böskét és Lizát.
Beavatásom ma tehát megtörtént.
Mivel évek óta havi rendszerességgel vért vesznek tőlem a vérhígítás szintjének ellenőrzése céljából, bal kezem vénáját már egy vak is kitapogatja. Tartom a balt most is a vérvétel miatt. Rendben. A szokásos. Ám épp ezért az antitestet a másik karomba kell juttatniuk. Csak el ne vétsék. Hiszen a jobb karom vénája nem dudorodik ki, stb. Tapogatja, tapogatja a doki, majd rám néz és megjegyzi: Maga ugye nem szereti, ha megszúrják? Mi tagadás – válaszolom. Pedig visszakérdezhettem volna: Miért, maga szereti?
Coda. Kérdezheted: Miért vetettem alá magamat egy kísérleti fázisban lévő, nagyobb összeget emésztő kezeléssorozatnak? Rövid válaszom: Azért, mert még sokáig szeretném simogatni unokáim hajacskáját vagy kopaszát. Mert meg szeretném tanítani őket példámmal erre-arra. Végül is felelek a magam egészségéért. És hátha éppen ez segít élni? No meg aztán azért, hogy ne érjen a vád: „te folyton a halállal foglalkozol”. Nem (bár az egyik legfontosabb kérdés kétségtelenül ez), az élettel is foglalkozom, s próbálok tenni azért, hogy megnyújtsam a hosszát.
Ezzel tartozom magamnak,
tartozom társamnak,
tartozom a családomnak,
tartozom blogom olvasóinak,
mindenkinek tartozom vele.