Mickey webnaplója

– Tegnap egy ember (nevezzük őt pl. Andrásnak már csak azért is, mert így hívják) megkérdezte, hogy megvan-e nekem a Lustiger bíboros életéről szóló könyv. Mondom neki, hogy igen. Én javítgattam. Piros a könyv színe. Van belőle otthon. Csak az a baj, András, hogy én hozom, amit kérsz, de veled nem tudok találkozni naponta. Persze elég, ha a kocsiba bedobom, aztán, ha jössz misére, megkapod. Itthon aztán keresem a polcokon az első sorban, s ahol két sorban állnak a kötetek, a hátsó sorban is. Nincs. Piros gerincű kötet elég sok van, a Királyi úton c.-ből 3 is, de A bíborosból egyet se találok. Mit tesz Isten, ma is megjelenik András. Kérdezi, mire jutottam. Mondom, hogy kerestem, de nem találtam. Az elmúlt karácsonykor sok-sok kötetet kínáltunk azoknak, akik eljöttek hozzánk, vigyék, ami kedvükre való. P., a könyvtáros elég rendesen vitt. Ki tudja, A Bíboros c. köztük volt-e. Ma azért még egy erőtlen kísérletet tettem. Módszeresen kutatok, mint az antikváriumban – félre áll a fejem. Egy fekete gerincű köteten megáll a szemem: A bíboros. Nem akarok hinni a szememnek. Ennek a kötetnek pirosnak kell(ene) lennie. De ha egyszer fekete. Rosszul emlékeztem a színére. Most várhatom, hogy András újra előkerüljön.
– Karinthy találta fel a halandzsa szót, de magát a halandzsa nyelvet is. A lényeg, addig muzsikálni az értelmetlen szöveget a vendégnek, ameddig teljesen meg nem zavarodik. S akkor rátérni a lényegre. Ilyeneket mondani neki: – Kiszera méra mibéva hidarány egami... Stb. Mire összezavarodik, s mi meglephetjük: – Na lássa, hát akkor szurkolja le! – Mit? – Hogyhogy mit, hát a 10 pengőt! Az zavarában átadja. Karinthy számtalan tréfáinak ez volt az egyike. Amíg tréfa, addig nincs is semmi hiba. A székely vicc is így szól egy elcsattant hatalmas pofon után: Ez most vicc, vagy komoly? Komoly. No azért, mert viccnek nagyon hülye lett volna. Fordítva is működik. Ha Karinthy halandzsája vicc, akkor jó, de ha komoly, akkor olyanfajta trükközés, amely követhetetlen. Vegyük például a Bords Eve margarin árát. Az üzletközpontok egyikében 501 ft, a másikában 399 ft (ugyanúgy fél kilós kiszerelésben). Mire visszamegyünk az egyikbe, ott már 386 ft. Ez még jobb!!! Ám egy hét múlva ugyanott 504 ft. Kérdésem: Én hülyültem meg, vagy a margarint készítik hol olcsó kocsikenőcsből, hol finom olivából? Nem szívesen gondolok rá: Itt minket néznek hülyéknek?         
– Olvasom, hogy Ybl Miklós az Operaház tervezéséért összesen annyi pénzt kapott, amennyit egy 2 ft-os átlagos napidíjból élő munkás 213 év alatt keres meg (ha közben többször meg nem hal). Mi tagadás, abban a korban is koppanásig nyitva volt a jövedelmi olló.
– Én és Émile Coué. Járok az antitest-injekciósorozatra. Holnap kapom a 4.-et. És már a 3. beadásának a pillanatában mintha... „Egyre jobban és jobban érzem magamat” – visszhangzik bennem az önszuggesztió elhíresült mondata (Coué-módszer). Elmosolyodom. Igen. Tényleg, mintha...   
Összefoglaló a 2Sám 9-hez. A változatosság kedvéért most az ammoniták sértik meg Dávid küldötteit, akik királyuk temetésére érkeztek. Azonnal rájuk verték, hogy kémek. Dávid harcba szállt hát az ammonitákkal, s bár azok arámiakat s másokat is zsoldjukba fogadtak (33 000 fő), Dávid vezérei Joáb és Abisáj megfutamította őket annak ellenére, hogy körbefogták őket. Az izraeli taktika így szólt: Akit erősebben támadnak, azt segíti a kevésbé fenyegetett hadseregrész. Az arámiak nem nyugodtak bele a vereségbe. Összevont csapataikkal újfent megvívott Dávid. Egész Izrael részt vett az ütközetben, amelynek során 700 harci szekeret s 40 000 embert semmisítettek meg. Az arámiak ezek után mi mást tehettek volna, békét kötöttek Izrael fiaival (értsd rajta: alattvalóik lettek). Közöm. Meglehetősen gyakorta fordult elő, hogy az Úr az izraelieknek a „kezükbe adta” az őket támadó, vagy nekik ellentmondó seregeket. Emmánuel – mondták az izraeliták, és általában igazuk is volt: Emmánuel: Velünk van az Isten. Persze nem mindig. Ha „olyat tettek, ami az Úr előtt utálatos”, hamar jött a megtorlás. Mi itt és most szintén elmondhatjuk: Velünk az Isten. S ha nem bízunk benne vakmerően, hanem kellő alázattal ismerjük el urunknak az általunk megismert „Magasságbelit”, akkor jó eséllyel irgalmasságával szembesülhetünk.