Mickey webnaplója

Tegnap, az év legrövidebb nappala előtti napon a balkonon +15 fok, az árvácskák boldog felelőtlenséggel hozzák virágaikat, a naplemente gyönyörű, és kb. hasonlóan rövid a nappal, mint ma, az év legrövidebb nappalán. A nap kel 07:27, nyugszik 15:56-kor. Hát ez nem túl hosszú idő. Mindössze 8 és 1/2 (óra). A nap kitesz magáért, mint tegnap is: hét ágra süt. De hogy tegnap este mit rendezett?! Már a felhők színe is vészjósló volt. Vörösben izzott az ég. Besötétedés után közösségünkbe indultunk élénk északi szélben. Beszélgetünk, amikor valamiféle morgást hallunk. Kérdem a feleségtől: Korog a gyomrod? A lakás gazdája repülőgépzúgásra véli a zajt, mely hamar abbamarad, hogy újabb kövesse. Az nyert, aki mennydörgésre tippelt. Csakugyan villámlott és dörgött az ég, eső (meg jég, már ahol) esett. Szabályszerű nyári (téli) zivatar vonult át az országon. Mivel regnumi találkozónk volt, megpendítettem, hogy nem villám ez, hanem a szemközti házból vakuval fotóz bennünket a BM, hogy szokásos államellenes összeesküvésünkről nyilvánvalóan bizonyító képeket gyártson: arról, kik és hányan voltunk jelen sub rosa. Ez persze csak kamu.
– Első megközelítésben azt fogalmaztam meg, hogy a botrányos időt OV zúdította az ellenzékre.
– Majd olvasom a Facebookon, hogy a meteorológiai intézet cáfolja, hogy a zivatart Széles Gábor energiacellás kísérletei indukálták volna. És csakugyan.
– Csaknem elfeledtem, hogy egy minden gyanún felülálló feltételezés (összeesküvés-elmélet) szerint a HAARP packázik az USA-nak engedetlen Mo.-gal. Pedig be kell látnunk, hogy ez hülyeség.
– Még a legvalószínűbb, hogy M. Twain Koldus és királyfi c. könyvének öregasszonya húzta le a harisnyáját, s az kavart vihart.
– Egyesek ugyan szánalmas tudatlanságról árulkodnak, amikor makacsul állítják, hogy egy ilyesmi időjárás, ha szokatlan és ritka, de létező jelenség.  
– A szél ott fú, ahol akar, nem tudod, honnan jön és hová tart. Ez viszont már komoly intelem, amit a Mester bízott ránk evangelistái által.
***
Megjegyzések: Nekem húsvét nagypénteken három óra után kezdődik, amikor már nem is egyszer megjártuk a golgotát, amikor Krisztus megkínzott teste békében nyugszik, amikor levették a keresztről azt, aki magára vette a világ bűneit, amikor a pieta Máriája ölében tartja legdrágább kincsét, kincsünket. Karácsony pedig plébánosunk megfogalmazásában is akkor kezdődik (amikor már nem is egyszer megjártuk az üzletközpontokat, szakboltokat), amikor mégis azt látja a miséken – és méltán –, hogy egyre több arc árulkodik arról a megkönnyebbülésről, amely a bűneik terhétől való szabadulás következménye és tükröződése. Mintegy lelki arcuk megmosdatása, mely tisztává teszi tekintetüket. A hívősereg szentekhez kezd hasonlítani, mert kibékül Istennel és emberrel, hogy megszabadulva béklyóitól találkozzon azzal, akinek születésnapját hamarosan ünnepli. Így van ez, és nincs másképpen! – idézhetném a magam nevében is Izsák bácsi (grószi góbé albérlője) pleonazmussal fogalmazott szavait.    
Összefoglaló az 1Kir 13-hoz. Arról mesél, hogy adva az isten embere, aki Jeroboám Bételben lévő oltárát kifogásolja: „Ez lesz a jel: az oltár megreped, és a rajta levő hamu szétszóródik.” Így is történik. S a király nem tudta kezét visszahúzni róla. Az ember engeszteli Istent, mire elválik a király keze az oltártól. Egy bételi öreg próféta ráveszi Isten emberét, hogy az Úr tiltása ellenére nála egyék, igyék. Hazudott neki. A lakoma után elszamaragol a vendég, azonban útközben egy oroszlán szétmarcangolja, de nem eszi meg, sem a tetemet, se a szamarát. Így találnak rá, majd tisztességgel eltemetik. Sem az oltár, sem a hegy, sem a Jeroboám által kinevezett papok nem voltak Isten tetszésére. Romlást hoznak a király házára. Közöm. Amit Isten kér, közöl, azt komolyan gondolja. Így lesz ez végig a világtörténelemben. Krisztus kijelenti: Én vagyok a szegletkő, melyet az építők elvetettek. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig e kő esik, meghal. Figyeljünk hát, hogy mit mond a Lélek lelkiismeretünk által.