Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy karácsony, azon belül pedig egy családi találkozó. Nem is találkozó csak fél találkozó, mert a másik fele ma lesz. Készült egy csomó kép,megmaradt belőle 60 elfogadható, feltettem hármat a FB-ra ízelítőnek. Akik eljöttek 45-en, találkozhattak azokkal, akikkel régóta szerettek volna beszélgetni. Elénekelhették azokat a karácsonyi nótákat (karnagy Laci sógor vezényletével, aki eldirigálta az énekeket elektromos orgona kíséretével.) Akik még eljöttek, és legfeljebb csak hallották, hogy mi történik, azok hárman pocaklakók, ahogyan manapság szokták őket nevezni. Akik már magukra reflektáltak, eldöntötték, hogy mit esznek, mit isznak. Hencidától Boncidáig folyt a bor, folyt a sör, folyt a pálinka és folyt a szó, mint az előbb már jeleztem. (Jé, Boncz Ida ide nem jött el.)
25-en távol maradtak – igazoltan. 1. Úgyse fértek volna be, 2. Kissé drága mulatság lett volna iderepülniük.
A program az előzőeken kívül két kartondoboznyi könyv megtekintése volt azok részére, akiket érdekelnek a betűk. Vihette őket, aki akarta.
Idén bővült a kör még egy kartondoboznyi adathordozóval. CD-k, DVD-k, filmek, zenék stb. Ugyancsak elvihető dolgok között szerepeltek. Az ajándékozás sem maradt el. Volt, akinek a választó párja nem érkezett ide, volt, akit ketten is megleptek valamivel. Akire nem gondolt senki valamilyen technikai oknál fogva, annak is bőven jutott meglepetés. Ha ezekkel együtt akadna olyan szemérmes valaki, aki esetleg nem kapott ajándékot, jelezze nekem magánban, s jó Mikulás teljesíti kérését, ha egyáltalán lehetséges.
Nem fogom felsorolni a süteményfajtákat, legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy szeretem a hókiflit, s hogy bejglivel is találkoztam. A húsos káposztából sokan ettek, sokan még egyszer, sokan vittek haza egy csavaros üveggel, vagy éppen meg se kóstolták. Közlöm, van még vagy öt liter.
A kifőzött kávét elpusztítottam, egy sört is, a maradék sütik jelentős részét, no meg a gyorsan romló gyümölcskoktél maradékát. A többi a frigóban várja, hogy sorsa beteljesüljön.
Még az este elkezdtük a mosogatógép megtömését jófajta használt porcelánokkal, üvegekkel, rozsdamentes evőeszközökkel. Három vagy négy váltás után most tisztogatja a masina az utolsó adagot szappan és kefe nélkül.
Az első fecskék 3 körül érkeztek, az utolsó fecskék este 10-kor hagyták el összes termeinket.
Üvöltő csend támadt utánuk. Ebben a közegben még elméláztunk, elüldögéltünk kettecskén két óra hosszat, közben gépre vittem a 60 képet. Éjfélkor T. aludni, én meg a képekkel tovább-bíbelődni indultam. Ma fél egykor felhagytam a további virrasztással.
Ma folytatódik a házibuli, immár a család másik ágának találkozójával.
Holnap legyünk a ti vendégeitek?!
Összefoglaló az 1Kir 19-hez. Nem csitulnak a harcok az igaz Isten és a bálványimádók között. Illés menekül, meg kíván halni. Angyal táplálja megint cipóval és vízzel. Ez megismétlődik, majd isteni parancsra Damaszkusz pusztája felé veszi az útját. Az angyalai eledel 40 napig erővel látja el Illést. A parancs úgy szól, hogy kenje fel Hazaelt Arám királyává, Jehut Izrael királyává, végül Elizeust maga helyett prófétává. Elizeus 12 ökrével szánt, amikor találkoznak. Felkenése tiszteletére az ekék tüzén megsüti az ökröket, megvendégeli velük az embereket. Majd Illés szolgája lesz. Az Úr Illés értésére adja, hogy mindössze 7000 ember életét hagyja meg, akik kitartottak mellette. A többi a két felkent király egymás elleni harca közben fog elveszni. Közöm. Itt idézem, amelyet a fejezet megismétel. Idézem, mert olyan költői, olyan igaz és olyan szép. „Az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: »Mit csinálsz itt, Illés?« Azt válaszolta: »Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.« Az Úr erre azt mondta: »Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!« S lám, az Úr elvonult arra: 
Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 
A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben.
A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt.”
Az Úr ugyanis a lágy szellőben volt jelen.