Több vonatkozásban is. Az első, hogy két napon át tartott a látogató rokonság fogadása, illetve a másik ággal való találkozás. Ez tegnap este aztán lecsengett. Vendégeink hazamentek, utóbbiról pedig mi jöttünk haza. Bár nagyon sokat kellett hazafelé tankolnom, kétezer forinttal olcsóbban megúsztam, mint ezelőtt évekre visszamenőleg bármikor. Hihetetlen, hogy mi folyik az árak manipulálása ügyében. Hogy mennyiért autózunk, a politika sakkhúzásainak a függvénye. Az ide-oda táncoló aktuálpolitikáé is, meg a tartós trendeké is. Ugye az USA polgárai évtizedek óta olcsóbban tankolnak, mint az európaiak.
Ám azt ígértem, hogy a csendről szólok.
Csend van, mert most érthető okokból nem látogatnak meg a hozzánk közel lakó fiatalok se. Hiányzik a két kicsi hangicsálása.
Csend van, mert ketten nem csapunk nagyobb zajt.
Csend van, mert a karácsony havazással búcsúzott. Nem esett túl nagy hó, de annyi igen, hogy a hajnali-reggeli vasárnapi forgalom zaját teljesen lefogja.
És ha már Il silenzio. A takarodó dallama világszerte ismert. Egy trombitán el lehet fújni. Mivel Levi unokám figyelmét a trombita tanulás felé terelgetem, mondván, hogy ha már olyan erős kötődése van a zenéhez, az volna a neki való hangszer, megkerestem neki a youtube-on a szépséges-nyugodtságos zenét. Levi áhítattal szokta hallgatni. Igen, szokta, mert szinte minden alkalommal kéri et a muzsikát, s ül az ölembe képernyőre tapadó szemmel. A látott-hallott élmény minden esetben teljesen magával ragadja. Egy kék ruhás szöszke kislány előadásában szereti hallgatni, aki hatalmas tömeg előtt fújja az Il silenziót. Az utána kitörő tapsvihart is meg kell nézni. Csakugyan nagy a szám sikere, és Levente örömmel válik részesévé ennek az ünneplő-tomboló hangulatnak. Az érdeklődőknek: https://www.youtube.com/watch?v=OyEL3NJSHIk
Ám most, hogy nincs közöttünk Levi, még nagyobb a csend. Még Il silenzio sincs nélküle.
Csend van.         
Összefoglaló az 1Kir 20-hoz. Benhadad, az arám király 32 vazallus királykával Izrael ellen fordul. Egy ideig folyik a szópárbaj a két király között, majd amikor a táborban részegeskedik a kihívó fél, Acháb vitézei rájuk törnek és legyőzik az ellenük fenekedőket. Próféta figyelmezteti Achábot, hogy nincs vége a dolognak, egy év múlva Benhadad újra támadni fog. Így is lett. Hatalmas sereget gyűjt Benhadad, és síkságon akar megütközni Izraellel, akik Istene a hegyek Ura. Egy hétig néz farkasszemet egymással a két csapat. Majd Izrael egy nap alatt megsemmisít 100 000 arámit, a maradék 27 000-re, aki Afekbe menekül, a város falai omlanak rá. Acháb meghagyja ellenfele életét. Egy próféta felkeresi az izraeli királyt s megjövendöli: Amiért meghagyta Benhadad életét, saját életével és népe életével fog fizetni. Közöm. A harc, miként az eposzok oly gyakran említik, nemcsak a földön, hanem – és elsősorban – az égben folyik. Az isteni beavatkozás dönti el, merre fordul a történelem kereke. Erre jól emlékezhetett Ferenc pápa is, amikor az egész világ hívőit imára szólította, hogy ne támadja meg az USA Szíriát. És úgy is lett. Nem támadta meg. Mostanában is a Közel-Kelet megbékéléséért imádkozik a fél világ.