Mickey webnaplója

Még 364 nap, és vége az új évnek. Az első nap bemutatkozása két furcsaságot hozott. Szürke maradt egész nap az ég. Csak tudni lehet, tapasztalni nem, hogy süt a nap a felhők felett. A másik egy helyi jellegű történés. Nógrádban 4-es fokozatú földrengést észleltek. Az nálunk az erősebbek közé számít. A körülmények úgy hozták, hogy egész napunkat a lakásban töltöttük. Ma is így lesz. A közel lakó unokák megérkezése egy napot csúszott. A megérkezés elnapolása nem dobott fel. Persze, hiszen kedveljük a társaságukat. Ám azonnal beláttam, hogy örülnöm kell a változásnak. Hiszen életük a mi közelünkben zajlik. Csaknem naponta találkozunk velük valamilyen formában. Most adódik az a ritka lehetőség, hogy a másik nagyszülők is saját közelségükben tudhassák az uncsikákat, akik az eltelt időszakban megismerkedtek új tartózkodási helyükkel és otthonosan érzik magukat benne.
Örömömre szolgál az is, hogy egy asztalnyi csocsóval szórakoznak a móvári unokák. Zs. telefonba mondja, hogy attól jó ez a játék, hogy önfeledten játszókkal a meccsek során mindenről lehet beszélgetni velük. A csocsózás fórum jelleget öltött. Erre nem gondoltam. Azt meséltem el viszont, hogy milyen tündéri szituáció, amit Levi unoka kér tőlünk. Nevezetesen, hogy vegyünk a kezünkbe egy állatfigurát, s az állatka nevében kérdezzük ki viselt dolgairól. Egy kiskakasnak szívesen elmondja Levente, hogy mi történt vele az utolsó kiránduláson, merre jártak, volt-e ülőhelye a fogaskerekűn stb. A lényeg, hogy a kakast, kacsát, bármit magunk előtt tartsuk, s mögüle, az illető állat hangját utánozva kérdezgessük. Jót mulat rajta, mi pedig megismerjük az ő életének a mozgatóit, irányultságait, észjárását stb. Zs. mondja, hogy ezt pszichológusok is alkalmazzák a gyermeklélek titkainak kihámozására. A különbség, hogy esetünkben nem mi kezdeményezzük, hanem Levi keresi a megfelelő formát ahhoz, hogy kimondja valamiképpen önmagát. És ez nem kis teljesítmény egy alig három évestől.
Nemsokára találkozunk.
Összefoglaló a 2Kir 3-hoz. Jorám (ur. 852-841) Izrael királya azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, ha mérsékeltebben is Achábnál. Moáb királya Mesa hatalmas nyájakkal adózott Izraelnek. Acháb halála után azonban megtagadta országának rendszeres megfejését. Izrael, Júda és Edom összefognak ellene, s hadba szállnak. A pusztában szomjazók Elizeust kérik közbenjárásért. Az Úr nagy vizet bocsát rendelkezésükre. A próféta azt jósolja, hogy Moábot is a kezükre adja az Isten. A felkelő nap vörösre festi a patak vizét. A moabiták vérnek nézik, megfutamodnak, Izrael pedig csatát nyer. Mesa a hadi szerencse megfordítása miatt feláldozza elsőszülöttjét. Az izraeliek meggyűlölik érte. Közöm. Ahhoz, hogy egy tömeg megmozduljon valamerre, elég egy kellő pillanatban közéjük dobott szikra. Olyan indulatokat képes elszabadítani, amelyenek beláthatatlan következményei vannak. Ez történt a moabitákkal is, akik téves következtetéseket vontak le a kelő nap vörös fényéből. Ez történhet ma, amikor az ellenzék tüntetéssel újra megkíséreli kibillenteni a kormányzókat hatalmi helyzetükből. Egy reggeli fb-bejegyzés óva int mindenkit, hogy szembemenjen az elégedetlenkedőkkel. Egyetértek vele. A történelem számos eseménye igazolja, hogy káoszt milyen könnyű teremteni. Csakugyan. Rombolni könnyebb, mint építeni. Megosztottságot szítani könnyebb, mint közösséget építeni. Kritizálni könnyebb, mint felelősen dönteni a közjó érdekében. Különösen, ha egyes döntések következményei saját életünkre nézve nem kifejezetten előnyösek. A gyűlölet ösztönösen jön az emberekből, a szeretetért sokat kell dolgozni: saját magunkon faragni. Figyeljünk arra, miket kér Ferenc pápa újévi körlevelében.