Folytatom a tegnapi témát. Meglepett Werfel narrátorának és papjának végső okfejtése az Elsikkasztott mennyország utolsó lapjain. Most azon túllépve mégis az egész regényről akarok írni, mert az még érdekesebb. Adva Teta, egy morva falu szülöttje, aki rosszéletű rokonsága elől gazdag házhoz szegődik cselédnek, hogy életét mindenkitől független biztonságban töltse. Egész életében az foglalkoztatja, hogy az örök boldogságát bebiztosítsa. Ezért, amikor unokaöccsével beállít hozzá rokona azzal a kéréssel, hogy tanulmányait szponzorálja a nincstelen, de tehetséges gyereknek, Teta rááll. A fickó kihasználja nagynénjét, s 30 éven át pumpolja. Kedvéért próbálkozik a szemináriummal, ígérve, hogy pap lesz, de otthagyja. Hazudozik mindvégig: most misszióba megy, mint felszentelt, most így, most úgy. A lényeg, hogy az öregasszony fizessen, és lehetőleg sokat. A fiatalember léha életet él nénje pénzéből. Teta pedig boldog, hogy pap rokona lett, aki mindennap megemlékezik róla a misében. Utóbb találkoznak, s lelepleződik 3 évtized csalássorozata. Majdnem belehal a cseléd. Adódik, hogy befizet egy olasz zarándokútra, ahol az évek okozta elhasználódás és a déli forróság végzetesen kikezdik egészségét. A pápa még megáldja, ám a kihallgatáson elvágódik, s hamar meghal Rómában. Az író fő problémája a regény végéig: Gondoskodhat-e saját üdvösségéről valaki, aki egy embert kivéve különösebben nem volt jó senkihez, gépmód tette kötelességét azzal a reménnyel, hogy egy papságot támogató életfogytig tartó gesztus önmagában üdvözíti. A kérdés mindenkiben felmerül. Felmerült már a tanítványokban is, akik kérdezik Krisztust. „...akkor egyáltalán ki üdvözülhet?” Krisztus válasza: „Embernek az lehetetlen, de nem az az Istennek.” Na, ettől nem lettek vidámabbak az apostolok. Nézzük hát, hogyan közelíthetünk a kérdéshez. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Tehát a hit kulcsfogalom. Jakab így ír levelében: „Tettek nélkül a hit meddő.” És még: „ha valaki vallásosnak mondja magát, nyelvét azonban nem fékezi, annak a vallásossága mit sem ér... az igazi vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.”(Jak 1 26-27) Tehát hitből fakadó tettek? Krisztus erre azt mondja: „Nélkülem semmit se tehettek.” Itt összeérnek a dolgok. Az üdvözül, akinek krisztushitből fakadó tettei vannak. Tágabban, akinek lelkiismeretével támogatott tettei vannak. Máshonnan közelítve: „Az istenszeretőknek minden a javukra válik.” Most már csak egy kérdés van: Ki szereti Istent? Aki megtartja parancsait. Isten pedig azt parancsolja, hogy szeressük Őt, és felebarátainkat; utóbbiakat, mint önmagunkat. János levelében még hozzáteszi: „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” Korábban pedig: „Ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igaz. ” Ugyanő állítja, hogy valamennyien bűnösök vagyunk. Ám Krisztus irgalmas szeretete nagyobb, mint a bűneink. Ezért hinnünk kell az Ő irgalmas szeretetében. Ám a Krisztusban való bizalom nem tehet megátalkodottá, azaz vakmerően bízóvá. Azt hiszem, ennél tovább nem juthatunk a témában.
Összefoglaló a 2Kir 17-hez. Hósea  (732-724) gonosz tetteket hajt végre. Az asszír Szalmanasszár behódoltatja. Rendszeresen adót fizet neki. Ám Hósea a Szó nevű fáraóval is megpróbál szervezkedni. Szalmanasszár ezért 3 éves küzdelem után elfoglalja Szamáriát, lakosait lecseréli bálványimádókra, Hóseát fogságba hurcolja. A szentíró részletesen kitér azokra az okokra, amiért Izrael a pusztulásba tart. Röviden: hűtlen az igaz Istenhez, s bálványimádásba kezd. Ezért nem tud szabadulni rabságából. Közöm. Ma a birodalmak, a pénzmágnások ugyanezt teszik a világgal. Megsarcolják a népeket, országokat, zavarkeltéssel, hatalmuk gyengítésével, a fegyverkereskedelem erőltetésével, amazok pénze kiszívásával. S nem örülnek annak, ha valaki szót szeretne érteni rajtuk kívül bárkivel. Hogy a nemzetek mit tehetnek? Amit én. Naponta meg kell térnem az Istenhez, s belső békémben senki sem háborgathat többé. Emberi méltóságom érintetlen marad. A többi meg nem számít.