Ma Levi a délelőttöt nálunk töltötte. Lementem elé az utcára. Ölbe kaptam, s ő örömmel jött karomban felfelé, mert megkérdeztem a lehetőségekről: A magad lábán jössz, vagy maradsz a karomban. Utóbbit választotta, naná. Merthogy kérdésfeltevésem hibás volt. Ezt kellett volna kérdeznem: Hány lépcsőt tudsz átlépni egyszerre: egyet, kettőt, hármat vagy négyet. Kettőt mindig biztosan, hármat ritkán. De ha a karomban is ringatózhat, akkor minek változtasson. Hiszen ez kicsit olyan, mint az ölelés.
Levi szeret érkezéskor bújócskázni. Mindig eltűnik annak a háta mögött, akivel érkezik. Most is ezt tette, amint földre raktam. Mondom neki: Kedves uncsika: A lakás üres, rajtad és rajtam kívül nincs itt senki. Nagyi elment dolgozni: hidd el, hogy csak ketten vagyunk. Azonnal előjött. Ha nincs senki, akkor nem fogja magát strapálni. Cél nélkül – „ingyen” – nem fog bujkálni. Kihámoztam téli szereléséből. Elég hamar elém állt a szokott kérdéssel: – Mit játsszunk, nagypapa? Volt néhány tippem, ő meg vevő volt rájuk. Aztán az evés. A palacsinta és a banán ízlett neki, a szörp is, bár a végén leállt volna az ivással. Muszáj voltam taktikázni. Nem kellett hozzá sok: „Enyém” – mondom. Ennyi elég ahhoz, hogy rávesse magát a birtokára: Nem a tiéd, az enyééém! Kiitta utolsó kortyig, majd még kért egy fél pohárral.
Fociztunk és kergetőztünk.
Utóbbit is nagyon szereti, ennek is két változatát, attól függően, hogy ki halad elöl. A szövegváltozatok: elkaplak – vagy: kapjál el! S már rohan.
Azt hiszem, a mai nap egyik csúcsa az volt, amikor mázsán felüli tömegem elé kaptam egy kb. hat centi széles pvc-kábelcsatornát és elkiáltottam magamat: Elbújtam. Ő azonnal keresésemre indult, és hamarosan meg is talált, pedig igyekeztem magamat kicsire összehúzni.
Ha az egyik csúcs ez volt, a másikat minden kétséget kizáróan másnak célozta. Tücsi jelentkezett be telefonon, s közölte, hogy elindult a HÉV-vel hazafelé. Tolmácsoltam a hírt Levinek, aki lakonikusan megjegyezte: VÉGRE.
Összefoglaló a 2Kir 20-hoz. Hiszkija beteg lett, Izajás tolmácsolja neki az Úr szavát: Meg fogsz halni. Hiszkija életéért könyörög az Úrhoz: Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen és osztatlan szívvel jártam színed előtt... és sírt. Izajás újra hallotta az Úr szavát: a király életét megtoldom 15 évvel. Izajás fügét tett a király sebére, az meggyógyult. Az asszír király ajándékot küldött embereivel Hiszkijának. Ő a vendégeket (kémeket?) végigvezette kincseskamráján és fegyvertárán. Azok hazamentek. Izajás pedig megjósolta, hogy halála után utódait elhurcolják Bábelbe, ahol a fiúk tisztviselőkké lesznek. Közöm. 1. Valaha nem gondoltam, hogy megérem az ezredfordulót. Azóta 15 év telt el, ma kiegyeznék még 15 évvel. A kérdés, ha megérném a 83-at, még hány évet kérnék? 2. A vagyonnal, honvédelmi felkészültséggel való dicsekvés akkor se, most se tartoznak az életbiztosítás alapelvei közé. Valami ártatlan naivitás húzódik meg mögötte.