Mickey webnaplója

Mivel január 22-én Boldog Batthyány-Strattmann emléknapja van, kicsit hadd mélázzak el a nyelvi furcsaságainkon. Mindjárt az ünnepelt nevével indítok. Lehet, hogy tiszteletlen, de ha azt hallom, hogy a Batyin találkozunk, akkor a Batthyány térről beszélek. Ezt pedig úgy ejti az átlag magyar, hogy Battyányi tér. Ám ez nem így szól eredetileg, hanem Battyáninak ejtve. Anélkül hogy a részletekbe mennék, legyen elég Szabadbattyán vonatmegálló nevét említenem. Aki ott száll fel, az battyáni. A név tehát innen ered, helyes ejtése is ez. Ugyanígy Moholy-Nagy László neve első összetevőjének a helyes ejtése: Moholi. Vannak azután olyan nevek is, amelyeknek ejtésével alig foglalkozik valaki. Ha pl. Cházár András (Császár) nevét cázárnak mondja, belenyugszunk. Valahogy megszokta már az ember, hogy olyan sokan mondják tévesen, hogy fel sem tűnik. Ugyanezt vélem, amikor a Desseffy u.-t Deseffinek mondják, s nem ahogy kellene: Dezsőfinek, a Thewrewk utcát tevrevknek (hogy nem törik ki a nyelvük bele) Török helyett. Nem ússza meg Weöres Sándor se, akit hol Veöresnek, hol, Vöresnek titulálnak, noha Vörös a helyes ejtése.
Rafinált a magyar nyelv sokféle vonatkozásban. Ide már csak egyet hozok. Amikor a szót hosszabban ejtjük, mint ahogyan helyesírása megkövetelné.
Sose hallottam még, hogy egy, mindig eggyet hallottam.
Sose hallottam még, hogy edzés, mindig eddzést hallottam.
Ingadozó a körút ejtése. Különösen korábban kőrútra nyújtották (nagykőrút, kiskőrút), nem is kevesen a szót.
Most legyen elég ennyi.
***
Két unokánk lakik a közelünkben, így kettőnek a szórakoztatásáról kell gondoskodnunk. Ma meghintáztattuk őket, noha csak egy pár hintahorog áll rendelkezésünkre egy gyerekhintával. Találtam a fogason egy széles, csatos övet, áthurkoltam vele a hinta alá kötve a kisebb gépkocsiülését, a kagylóülést a nyelénél fogva. Mivel mindkét fiúcskának hintázhatnékja volt, az emeletre került a nagyobb, alulra a kisebb. Le is fotóztam őket, ahogy párhuzamosan lengedeznek. Az ikerhinta ötletét nem fogom szabadalmaztatni. Ha valaki forgalmazná, az általa elért haszon 1%-a szokásosan engem illet a feltaláló jogán (abban az esetben is, ha a két hinta egymás fölé fixen van egybeépítve). 
Összefoglaló a 2Kir 25-höz: Adódik, hogy az utolsó fejezet a királyság végével foglalkozzon. Cudar ez a vég. Cidkiját Jeruzsálemben megtámadja Nebukadnezár, bár az éhező várból sikerül titkon távoznia, a király nem jut messzire. Jerikó pusztáján a kaldeusok elfogják, a király elé vezetik, aki két fiát kettéhasíttatja Cidkija szeme láttára, majd azonnal megvakíttatja s láncra vereti az uralkodót. Amit itt most összefoglaltam, azt Werfel a Halljátok az igét c. könyvében kb. 600 oldalon mondja el belevéve Jeremiás próféta sorsát is. Történt pedig, hogy egy újabb hullámban a kaldeusok fővezére, Nebuzaradan Jeruzsálemet szétveri, az ott lakókat elhurcolja, Salamon temploma valamennyi aranyát, ezüstjét, bronzanyagát is magával viszi. Még megtudjuk, hogy Júda helytartójául Gedalját nevezi ki Nebukadnezár. Őt és több kaldeust tíz fegyveres összeesküvő megöli. A megriadt nép Egyiptomba menekül. Egy kicsit jobb hír a fejezet végén: Bábel királya 37 év fogság után kihozatja börtönéből Jojachint és saját asztalához ülteti, aki így haláláig gond nélkül él. Közöm. Amikor korunk barbarizmusairól értesülök, arra gondolok, hogy az emberiség fejlődése mintha visszájára fordulna. (Tegnapelőtti hír: az iszlám állam fegyveresei tiniket végeztek ki, mert megnézték tévén az iraki-jordán focimeccset, s ez szerintük az iszlám vallással összeegyeztethetetlen. Az ember haja égnek áll s ordíthatna: O tempora, o mores! – de nem teszi. Egyet lehet tenni, s hála Istennek egyre nagyobb azoknak a tábora, akik meg is teszik: imádkoznak.