Olvasom, hogy egy magyar kiment Franciaországba, s újságkihordó lett. Ám már korábban élvezettel fotózott. Kint pedig az utca forgatagában meg-megállított egy érdekesebb embert és megkérte, hadd fotózza le mobiljával. Utóbb tisztességes mennyiségű – és minőségű – portréanyag gyűlt össze. Fotói által „befutott”. Felkerült az internetre, ahol igen-igen sokan nézegették albumba rendezett karaktereit. Magam csak kivételes alkalmakkor portrézom. Az egy külön műfaj, sokféle összetevővel. Egyszer már írtam róla (személyiségi jogok).
Viszont posztot írok rendszeresen, s itt alkalom adódik rá, hogy néhány jellemző vonással karikatúrát alkossak valakiről jellemzésével, vagy megírjam kedvenc mondatát. Egyszer megtettem rokonaimmal. Itt most arra érzek indíttatást, hogy egy-egy attribútummal vetítsem kinek-kinek képzelete falára az adott karaktert.
Ismert és ismeretlen személyek attribútumai ugyanolyan érdeklődésre tarthatnak számot. Némelyik szinte kínálja magát:
Szent Péter a mennyország kulcsaival, Szent József ácsszerszámokkal...
De vonatkoztassunk most el tőlük.
csöves reklámújságokkal
kukázó babakocsival
lomizó utánfutóval
nyugdíjas a gurulós bevásárló cekkerével
agg öregember Nike cipővel, Adidas tréningruhával
babakocsit toló nő kezében a fülén tartott mobillal
házaspár egymás mellett
házaspár egyik a másik mögött
terrorista feketében kalasnyikovval
doktor sztetoszkóppal
Vannak aztán olyan attribútumok, amelyek nagyjából kihaltak
Fűszeres vagy hentes a füle mellett tartott ceruzával
kalauz a lyukasztóval
gépírónő az átütővel, gépi indigóval, gépradírral
író a lúdtollal, pennával, kalamárissal,
iskolás iskolapadban, melynek közepén díszeleg a tintatartó
A sor csaknem a végtelenségig folytatható, ám abba is hagyható. Akkor hát legyen így.
Összefoglaló az 1Krón 11-hez. Dávid Izrael királya lesz. „Jebuz”-t szemelte ki városának. A város erős, csaknem bevehetetlen. Dávid azt ígérte, hogy aki először leüt egy jebuzitát, főemberévé, vezérévé teszi. A lényeg: a felhergelt harcosokkal bevette a várost (Jeruzsálemet), amelyet saját uralkodói székhelyének szemelt ki. Dávid városára keresztelte át az elfoglalt várost. A fejezet még felsorolja név szerint Dávid legkiválóbb harcosait, akik között többek között szerepel a hettita Uria (Uriás), akinek a feleségét (Batseba) elragadja tőle. Ismerjük a történetet. Még egy érdekesség. Említ egy egyiptomi harcost, akinek a dárdája olyan vastag volt, mint egy zubolyfa. Ha már lábjegyzetben nem szerepel, ideírom: a szövőszék hengeréről van szó. Az a zuboly. Közöm. Különösebbeket nem kellene írnom, de az mégiscsak figyelemre méltó, hogy egy krónika 2500 évvel ezelőtt szolgáló harcosok nevét hosszasan sorolja. Így ezek a nevek a Bibliába szerkesztve fennmaradnak a választott nép és az egész világ emlékezetében a világ végéig. Különös.
2015.01.26. 10:30 emmausz
Attribútumok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr687109861
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek