Szép Ernőtől olvastam, hogy olykor kénytelen volt szövegjavítgatásokat vállalni, mert anyagi helyzete megkívánta. Büszkén vallom, hogy ebben közös vagyok Szép Ernővel. No, nem azért, mert tisztes nyugdíjamból nem tudnék megélni manapság. Hanem azért, mert ez közös kapcsolódási pont az életünkben. Neki sokkal több könyvét adták ki, én pedig sokkal több szöveget korrektúráztam, mint ő, ha önálló kötet alig-alig került ki a kezem alól. Tehát jó, hogy adódik vele ez az összekötő kapocs, mert megértem, miért említi fanyalogva ezt a fajta mellékkeresetet. Macerás műfaj, bár sokat lehet belőle tanulni: Meddig kell, meddig szabad belenyúlni más munkájába. Mire gondolhatott az író, amikor szövegét épp olyanra hozta össze, amilyenre. Tényleg javul-e javításaim által a kézirat (gépirat), vagy csak alkalmazom saját megfogalmazásomat a gyakorlatban: Az ő szamárságait átírom az én szamárságaimra. Persze nem vonatkozik ez az alapvető hibákra. A betűelütés az betűelütés, a kihagyás, az kihagyás, a szavak rossz sorrendje is javítandó, akkor is, ha nem értelemzavaró a hiba, csupán különös ok nélkül akadályozza a gördülékeny olvasást.
Nos, nem akarok hosszasan elmerengeni a témán. Inkább csak jelzem, hogy mióta nem dolgozom, azóta kérésre olykor-olykor mégiscsak dolgozom. Amiért a korrektor morogni szokott, az zömmel az, hogy akkor is végig kell rágnia magát egy szövegtesten, ha a téma kevéssé köti le. De hát a foltozóvarga dolga nem azonos a divatszabóságéval.
Ma elég sűrűre sikerült a programunk és elég eredményesre is.
Délután eleredt a hó. Muszáj voltam egy harmadik kávét is magamba diktálni elalvás ellen.
Később felkeresett Levike papájával, s Tücsi nagyinak is, meg nagypapának is hozott egy-egy hógolyót. Mivel mi egy pár vagyunk, egymás tetejére raktuk a gombócokat. Csálé szemecskék is kerültek rá, meg egy csésze – kalapkának. A hóemberke a lakásasztalon igen efemer. Nem vártam meg, míg maga alá piszkít. Lekaptam, hogy az utókor is láthassa az alkalmi hótörpöt.
Hamarjában néhány fotót készítettem a balkonról, hogy hójelentést is adhassak.
Jelentem: továbbra is esik a hó, de a fényviszonyok egyre kevéssé kedveznek a további hófotózásnak, pedig... egyre nagyobb a fehérség.
Összefoglaló az 1Krón 14-hez. Tírusz királya cédrusfát és szakembereket küld Dávidnak, hogy palotát emeljenek neki. Izrael egészének lett ő a királya, aki újabb feleségeket vett magához, s a fejezet sorolja 13 újszülött gyermekének a nevét. Megütközik a filiszteusokkal, meg is veri őket. Azok nem hagyják annyiban, s másodszor is megtámadják Dávid seregét, aki – mint már egyszer szembesültünk vele – az Úr sugallatára bekeríti az ellenséget és megfutamítja. Ezzel hatalma megszilárdul a vidéken. Közöm. Egyelőre olajozott minden dávidi törekvés. Az Úr kedveltje, aki tanácsokat ad neki hadviseléséhez. Dávid hallgat rá. A fellelt bálványokat elégeti, összetöri. Tírusz király behódolása jelzés értékű. Dávid azt érzékeli gesztusából, hogy tekintélyes uralkodónak számít. Hamar kiszélesíti lehetséges utódainak a választékát. A nagy király ugyanis az, akinek nagy a családja.